A szerelem az agyban születik és ott is lehet neki véget vetni.
Van, hogy az élet szürke, viharos, és habár előbb-utóbb mindig felkel a nap, nem mindenki láthatja meg.
Előfordult már, hogy megengedted magadnak, hogy azt tedd, amit a szíved súg? Hogy csak cselekedj anélkül, hogy gondolkodnál? Megengedted már egyetlenegyszer is magadnak, hogy a szíved nyerjen egy csatában az eszeddel szemben?
Végre valaki, aki tudja, hogy a nőiesség sugárzik, nem pedig felöltözik.
Szerelmesek közé nem kellenek szavak, hiszen a lelkek beszélgetni tudnak.
Nehéz belenézni a tükörbe, ha az ember nem akarja látni önmagát és a hibáit.
Soha senki nem tudhatja, melyik élete utolsó pillanata. Épp ezért kellene mindet úgy élnünk, mintha épp az lenne, ott, akkor, abban a pillanatban. Közhely, tudom, de ha végiggondoljuk, igaz.
Mert ha valaki nem ura a saját életének, nem tudja elviselni, ha valaki más képes arra, amire ő nem.
Ne arra figyelj már mindig, ami nincs. Élvezd azt, ami van!
Olyan a magyaroknak a nyelvük, mint az olaszoknak a pizzájuk vagy a franciáknak a croissant-juk. Kuriózum. Fenséges és ízletes.
Azt hiszem, az ember legnagyobb feladata az életben elfogadni azt, amit rámér a sors. Mert a végeredményt Isten dönti el. Viszont a harcot úgy vívod, ahogy te akarod.
Az embereknek nem kell indok az utálatra. A magyar embernek pedig pláne nem.
Bármibe is kezdjen az ember, az csak alázattal vihető sikerre.