Bátorság kell változtatni, bátorság kell elismerni, hogy boldogtalanok vagyunk. Bátorság kell, hogy magunk mögött hagyjuk a múltat, és a bizonytalan jövő felé induljunk. Mert rémisztő a lehetőség, hogy elbukhatunk. Hogy nem lesz jobb, mint amilyen most. Pedig megtalálni magunkat nem más, mint elveszett önmagunk hátrahagyása. Egy olyan ismeretlen út, amelynek a végén képtelenség egyedül állni. Én várni fogom saját magam. Hogy támasza lehessek annak az elesett, gyenge és elfáradt lelkemnek, aki a hosszú út után érkezik a célba.
– Az élet írja a történetet. Ne olvasson előre! Haladjon fejezetről fejezetre és ne engedje, hogy a könyve bármely lapja félelemmel töltse el a szívét, hogy az utolsó oldalakon nem várja happy end.
– És ha valóban nem vár happy end a végén?
– Pontosan az fogja várni magát, aminek várnia kell. Sem jobb, sem rosszabb. Élvezze a saját történetét. A legszomorúbb drámában is vannak boldog percek. Azokra koncentráljon, a többi nem számít.
Vannak azok az emberi kapcsolatok, amik valójában sosem szakadnak el lélekben. Csak testben megyünk más irányba.
A boldogság csak egy röpke pillanat. Nem tart fenn tartós állapotot, mert fél, hogy az ember megszokja, és idővel képtelen lesz értékelni azt. Csak jön, de rövid ideig marad, hogy megtanuljuk szívvel fogadni, amikor bekopogtat újra.
Azt hiszem, az emberek nem tudják valójában, milyen kín magányosnak lenni.
…
Ott bent. A sötétben. A földön fekve. Összetörve. Reménytelenül.
Vannak lelkek, testek, amelyeket egymásnak teremtett az Isten. Ez nem kérdés.
Senki nem mondta, hogy a szerelem egyet jelent azzal, hogy ha a másik lelke fájdalmában meghasad, az én szívem is abban a pillanatban kettészakad.
Aki magát sem tartja semmire, azt mások sem tartják majd valakinek!
Mindegy, hogy felnőttél. Ha anyád a teljes neveden szólít, szarban vagy. Nagyban.
Minden ember másként szabad, másként repül a saját börtönének falai között.
A könyvek biztonságot nyújtanak. Olyanok, mint a barlangok, ahová behúzódhatsz, ha az életed körül forgószél támad, vagy ha úgy érzed, fenyeget a vihar. Időt adnak számodra, hogy rendezd a gondolataidat, segítséget, hogy dönteni tudj jó és rossz között, utat nyitnak számodra, ha úgy érzed, nem tudod eldönteni, merre tovább. Az életed maga is egy könyv, csak az a kérdés, mit kezdesz vele. Nem mindegy, hogy vígjátékot akarsz-e kerekíteni a végére, amire úgy emlékeznek majd az olvasóid, mint egy szórakoztató történetre, aminek élvezet volt a részesévé válni, vagy drámát, amiben sírhatnak, mégis úgy érzik, tanultak, fejlődtek általa, netán egy olyan történetet kanyarintasz, amit senki nem olvas szívesen, és azt is el akarják felejteni, hogy valaha a kezükbe vették a regényt.
Inkább vagyok mocskos szájjal őszinte, mint szép szavakkal kétszínű.
Nem azzal van a baj, hogy felnövünk, hanem azzal, hogy nem fogadjuk el egymást olyannak, amilyenekké váltunk.
Tartják, hogy a vérnél nincs erősebb kötelék emberek közt, de én ennek szöges ellentétét állítom. Vannak láthatatlan láncok, amelyek olyan mértékben képesek összekapcsolni lelkeket, hogy nincs, ami szétszakíthatná őket. Ellenben a vér, mint tudvalevő, kiontható.
Mind különbözőek vagyunk, és épp ettől tud pompás színekben ragyogni a világ.
Bárki, aki hallotta már gyerek szájából a szót, szeretlek, őszintén lepucolva, érdektől mentesen, annak minden tisztaságával, az megkapott mindent, amire csak vágyni lehet az életben.
Ne pazarolj el egyetlen percet se az életedből arra, hogy szeretetért kuncsorogsz.