Ha valaki meggondolja, hogy másokat minden szerencsétlenség súlyosabban sújtott, mint őt, kevésbé nyög a maga bajai miatt.
Arisztotelész
i. e. 384. - i. e. 322.
görög tudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára
Azok a dolgok, amelyek a gyáva embert mint gyávát megijesztik, senki más számára nem félelmetesek, vagy könnyű félelmet keltenek csupán.
Minden ember számára önmaga érzékelése és megismerése a legkívánatosabb, és ezért természettől van meg minden emberben az életre való törekvés, mert az életet egy bizonyos fajta megismerésnek kell tekinteni.
Az embert tulajdonképpen csak a halála után lehet biztosan boldognak nyilvánítani, mert ekkor a bajokon és a szerencsétlenségek kockázatán már túl van, ámde bizonyos tekintetben még ez is vitatható.
Léteznek olyan barátságok, amelyek a rokonszenvből táplálkoznak, abból a kívánságból, hogy a másiknak jó legyen.
A szerencsét nem tudjuk megfelelő és sajátos névvel illetni, hanem sokszor azt mondjuk róla, hogy ok.
Az ember, amikor haragszik, lehet fegyelmezetlen és fegyelmezett is.
Mind a túlzáson, mind a hiányon alapuló cselekvés elmarasztalandó.
Az álom tétlensége a léleknek és nem tevékenysége.
A legszebb előkészület az öregségre a tanulás.
S bizony a legnagyobb bűnöket a mértéktelenség, nem pedig a szükség miatt követik el (nem azért lesz valaki zsarnokká, hogy meg ne fagyjon; ezért is becsülik nagyra, aki nem tolvajt, hanem zsarnokot öl meg) […]
Szeretni annyit tesz, mint azt kívánni másnak, ami véleményünk szerint jó, mégpedig az ő kedvéért és nem a sajátunkért, és erőinknek megfelelően törekedni megtenni e jót. A barát ugyanis szerető és szeretett egy személyben. Barátoknak azok tartják magukat, akik megítélésük szerint így viszonyulnak egymáshoz. Ha ez így van, biztosan barátunk az, aki együtt örül velünk szerencsénkben, és együtt szomorkodik velünk bánatunkban, s nem másért, hanem miattunk.
A férfi természettől fogva inkább vezetésre hivatott, mint a nő.
Szinte mindenki úgy vélekedik, hogy a bátor ember a félelmetes dolgokkal szemben bátor, és a bátorság az egyik erény.
Minden barát jóindulatú, de nem minden jóindulatú ember barát.
Természetesen valljuk, hogy ugyanaz alkotja a lelket és a lélek kiválóságát.
Amikor az ember a másiknak a létezését kívánja, annak és nem önmagának az érdekében; és ha javai nincsenek, az életét kínálja neki – ez minősül a legmagasabb rendű barátnak.
Az igaz barát feltétlenül kellemes.
Nehézséget okoz és vizsgálatra szorul az is, hogy vajon létezik-e jogtalanság a hitvány emberrel szemben is, vagy nem?
Az emberek jellemük folytán ilyenek vagy olyanok, de cselekvéseik folytán boldogok vagy nem.
Mások ezeket keresték még





