A magyarokat sajnos, az jellemzi, és ez sok, külföldön tett utazásom során megerősítést nyert, hogy változásellenesek, és sokszor mintha az a szó, hogy változás, már önmagában sok emberben riadalmat kelt. Pedig mindig cselekedni kell, a cselekvés pedig sokszor éppen változással kezdődik.
A politikai pártok hasonlítanak a mágneshez: van egy oldaluk, amely vonz, és egy, mely eltaszít.
Bocskay óta a nemzet ősereje a nagy emberek egész sorozatát teremtette. Igaz államférfiak és hazafiak váltották egymást föl a nemzet vezérkarában. Ennek a dicső sornak jó időre utolsó tagja Zrínyi volt.
A háború alatt a nemzetközi jogot rendesen lábbal tiporták a hadviselő felek. Nincs oly nemzet, mely ezt meg nem tette volna. Nincs háború, melyben a nemzetközi jogon sérelem nem esett volna.
Mi a háború gondolatával kizárólag birtokállományunk megvédése céljából barátkoztunk meg. Minden más állítás vagy tévedés, vagy hazugság. Bizonyítja ezt Tisza magatartása is a döntő közös minisztertanácson, aki Magyarország nevében foglalta el az összes jelenlévő kormányférfiak között a legbékésebb álláspontot, s aki szintén a mi nevünkben fogadtatta el, nem hangulatkeltés kedvéért, hanem a vezető politikai gondolat kifejezéseként azt a javaslatát, hogy nem folytatunk hódító hadjáratot, nem akarunk szerb területet megszerezni.
Én attól tartottam, és azt Ferenc József császárnak meg is mondtam, hogy Ausztria-Magyarország a játszmát mindig és minden körülmények között elveszíti, mert a győzőkkel és a legerősebbekkel mindig rossz lábon lesz.
A béke csak akkor lesz igazi állandó béke, ha a fajok egymás lenézésén alapuló soviniszta túlzásaikkal szakítanak, ha belátják, hogy egymástól tanulniok kell, hogy egymásra vannak utalva, hogy se a francia, se az angol, se az amerikai nem állnának ott, ahol ma vannak, ha nem volna német kultúra a maga dicső alkotásaival és hogy ugyanez áll megfordítva is. Az egész világon lehet gyorsan vissza kell térni a közös vállvetett munkához és meg kell erősíteni az emberi szolidaritás érzetét.
Erős, megingathatatlan meggyőződésem, hogy igazi nagyság, igazi mély hazafiság és áldozatkészség sohasem lehet hiábavaló és mindig a nemzeti erő egyik forrása marad.
A háború nagy kockázattal jár, aki nincs fanatizálva, ösztönszerűleg fél tőle.