Volt néhány különös élményem. A legfurcsábbak még a Disney-időszakomból származnak. Kimentem a mosdóba és valaki az egyik wc-fülkéből próbált beszélgetni velem, de az is előfordult, hogy kézmosás közben egy személy megragadta a karomat, és elvitt a fia szülinapi bulijára. Nem mondhattam nemet.
Írták az osztálykönyvet, és beírták, hogy Komár István László és a tanár úr mondta, hogy nem vagyok egy Pista típus. „Laci, téged nem lehet Istvánnak hívni, te egy Laci típus vagy!” – mondta és onnantól kezdve szépen használtam.
Az őrülteket tessék tiszteletben tartani. (…) És hogyan tudjuk az őrültnek megadni a tiszteletet? Hát ha elhitetjük vele, hogy nem látjuk őrültnek. És hogyan győzzük meg az őrültet arról, hogy mégsem őrült? Mi sem egyszerűbb. Legyünk őrültebbek nála.
A környezetem véleménye ellenére átlagos kiskölyök voltam – bár igaz, óvodában a hátam mögött raktam ki a Rubik-kockát.
2017-ben ott voltam a dobogónál Silverstone-ban – csak kérdéseket tettem fel, egyetlen alkalmam a silverstone-i dobogón –, és annyira hálás voltam, hogy Daniel nem volt ott, mert személy szerint a barátnőm izzadt tornacsukájából sem innék pezsgőt, nemhogy Daniel Riccardóéból. De ez van, része a pillanatnak, a rajongók imádják. Ez teszi a sportot azzá, ami.
A világ legnagyszerűbb találmánya a nő! Csak lenne valahol rajtuk egy reset gomb, amelyet naponta egyszer megnyomva tisztára lehetne söpörni az agyukat!
Amikor úgy érzem, hogy felszaladt rám néhány kiló, akkor lemegyek edzésre, felteszem a bandázst, a fejvédőt, és odaállok egy 16-17 éves gyerek elé, aki aztán jól megver, de fogyok két kilót.
A fiúk nem igazán ismerik a „hisztinyelvet”. Pedig annyira egyszerű. Mindig pont az ellenkezőjét kell csinálni, mint amit mondunk. Ha azt kérem, ne hívjon, elvárom, hogy hívjon. Ha azt mondom, haza akarok menni, egyébként nem akarok. Ha azt mondom, semmi bajom, egyértelmű, hogy nagyon is van baj.
Warner: Elle, tudod egy kormányzó nem veheti el Marilyn Monroe-t, csak Jackie Kennedyt.
Elle: Tehát azért lépsz le, mert túl szőke vagyok?
Warner: Nem, ez így nem igaz…
Elle: Akkor mi a baj? Talán túl nagy a mellem?!
A lányszövetség elnökeként felelősségteljes posztot töltök be, és roppant fontos döntéseket hozok. Tudomásomra jutott, hogy a takarítószemélyzet a kamillás WC-papírt nemrég simára cserélte.
Mikor pszichológushoz kezdtem járni, mondta a feleségem, hogy ne tegyem, mert a végén normális ember leszek, és akkor éhen halunk.
Ateista vagyok (…). Pont ezért a túlvilágon leginkább az egyik legismertebb ateista humoristával, Douglas Adamsszel szeretnék összefutni, hogy aztán megbeszéljük, miért nem lehet így.
Ha az élet olyan, mint egy film, nagyon érdekelne, mennyit kapott ezért az, aki engem játszott.