A rendszerváltás előtt kedvelt kelet-európai vicc volt a következő: „Kik találták fel a kommunizmust: a közgazdászok vagy a biológusok? Természetesen a közgazdászok. A biológusok előbb kipróbálták volna patkányokkal.”
A lányok jól mutattak messziről, ahogy ruhájukon és hajukon átsütött a nap. De ha közelebb mentél hozzájuk, és meghallottad, mi jött ki az agyukból a szájukon át, legszívesebben azonnal lyukat ástál volna egy dombba, hogy elbújhass ott egy géppisztollyal.
Jobb, ha csukva tartod a szád, és ostobának hisznek, mint ha kinyitod, és eloszlatsz minden kétséget.
Mi ketten a világ minden tudását magunkénak mondhatjuk: ő mindent tud, amit csak tudni lehet, én pedig a többit.
A környékbeli macskamamák előszeretettel használják a mi alagsori helyiségünket szülészeti klinikának.
Magyarország gyerekvers tarka, fületlen és farkatlan bocikról, megfagyó ludakról, véres lábú gólyákról, égő csigákról. (…) Magyarország egy kólás, mobiltelefonos, hamburgeres, illetve egy „lájkolom a babámat” feliratú falvédő. Hogy mi a falvédő, azt elég nehéz elmagyarázni annak, aki sosem hallott róla. Éppoly nehéz elmagyarázni, mint az otthonkát.
Ha pokolra jutok, biztos, hogy csak írókkal fogok találkozni odalent. És ennél semmi sem lehet rosszabb.
– Hogy lakhat egy ilyen pasi, mint te, egy ilyen lepattant helyen?
– Minden nő ezt kérdezi.
– Ez egy disznóól.
– Legalább tudom, hol a helyem.
Én hiszek a szabad akaratban! Ha a kutyám úgy dönt, hogy rajtam kívül az egész emberi fajt gyűlöli, hadd tehesse ezt szabadon!
Közeleg a húsvét…
[…]
S az ünnepek alatt megnő a giccs/négyzetméret aránya is. Ilyenkor a nyuszik a főszereplők. S ők mit tesznek minderre? Amit a dolguk: tojnak rá.
Mit tojik a húsvéti nyuszi? Amit a többi nyúl természetesen. Sok kis csokibarna bogyót, amelyek pralinéra, apró csokoládétojásra emlékeztetnek. Innen már egy gondolatlépés csak, hogy a húsvéti nyuszi tojja a hímes tojást és általában a húsvéti ajándékot. A nyúlra vonatkozó közismert hiedelemnek ez a magyarázata semmivel sincs közelebb a valósághoz – de messzebbre sincs tőle! –, mint azok, amelyeket minden húsvétkor közreadnak a lapok, s hallhatunk a rádióban meg a televízióban.
Már kétszer is előfordult, hogy temetés után jöttem ki a lovira. Mind a kétszer nyertem. Ezek a temetések tudnak valamit. Felnyitják az ember szemét. Naponta egy temetés, és gazdag leszek.
Miközben ezt írom, szúnyogokkal hadakozom, igaz, az átlaghoz képest engem kevesebbszer támadnak meg. A vérem alkoholtartalmától megtorpannak, azok viszont, amelyek mégis megcsípnek, énekelve repülnek el.
– Tíz éve vagyunk házasok és minden reggel rántottát kérsz.
– És még ennél is bámulatosabb, hogy minden reggel megkérdezed.