Minél alsóbb szinten áll valaki intellektuális tekintetben, annál kevésbé rejtélyes számára a létezés; úgy tűnik neki inkább, hogy mindaz, ami van, és úgy, ahogy van, magától értetődő.
A dolgok nem objektív valóságuk szerint tesznek bennünket boldogokká vagy boldogtalanokká, hanem a róluk alkotott szubjektív képzetünk.
Az ókori világ egész hagyománytárában nem legendákról, mítoszokról vagy fantáziadús mesékről kapunk tudósítást, hanem egy az idő tájt meglévő realitásról. Az a távoli valóság azonban más szemszögből tekintve is megerősítést nyer: az idő múlásától.
Úgy hiszem, mindaz, amit az öt dimenzióban fizikailag létezőnek és tapinthatónak ismerünk és gondolunk, voltaképpen egy egyidejűleg létező, nehezebben megfogható és láthatatlan energia megnyilvánulása. A szellem nagyobb frekvencián rezeg, mint a fizikai dimenzió, és ennél magasabb rendű valóság. A szellem életként mutatkozik meg a formán át.
A valóság és az álvalóság, az igazság és az áligazság úgy csúszott egymásba napjainkban, mint korábban soha.
Ha az ember szerencsés, egyetlen fantáziaképe milliónyi valóságot képes átformálni.
Ami az elmédben történik, az nem a valóság. Fontos különbséget tenni a kettő között.
Ez egy kemény univerzum. A társasági máz miatt szelídnek tűnik, de csak a tigrisek élnek túl, és még nekik is nehéz dolguk van.
A forrás, amelyből a világ és az elme kiemelkedik,és amelyben megpihen, a Valóság nevet viseli. Ez nem születik, és nem is múlik el.
Olyannak látni a dolgokat, amilyenek, és nem ragaszkodni semmihez. Vakarjuk le létünkről a rárakódott koszt, és fedezzük fel a valóságot a maga meztelenségében! Dobjuk le az előre kialakított vélemények és következtetések igáját, és nyissuk meg magunkat mindenki és minden előtt, ami jön! Légy higgadt szemlélője mindannak, ami történik körülötted! Akkor egyszerűen csak látni fogsz, és ebben meg fog jelenni az egész, nem csak egy rész.
Aki a kelleténél nagyobb figyelmet fordít az érzékelhető dolgokra, az korlátozva van a gondolkodásban.
Nem remélek, mert a remény csak arra jó, hogy elfedje az ember szeme elől a valóságot.
Félelem: valósnak tűnő, hamis bizonyíték. Igen, ez így van: amikor a félelemre összpontosítasz, az lesz a valóság.
Csupán egy objektív valóság van, de szubjektív nézet annyi van, ahány gondolkodó résztvevő.
Csak egy valóság létezik, igazság azonban annyi, ahány ember.
Ha megszabadulsz azoktól a korlátoktól, amelyeket a fizikai érzékszerveid erőltetnek rád, hihetetlen mértékben megváltozik körülötted a valóság, mivel olyan realitásokat fogsz felismerni, amelyeket jelenleg még nem érzékelsz.
A nem-anyagi valóság az otthonunk. A nem-anyagi valóságból érkezünk, és oda is térünk vissza, sőt lényünk nagyobbik része most is ott van és abban fejlődik. A bolygónkon élő több milliárd ember közül mindenkire egyformán igaz ez. Így tehát a többi emberrel létrejött kölcsönhatások nagy része is a nem-anyagi valóságban zajlik.
A filmekben látott megható jelenetek ritkán működnek az életben, egész egyszerűen azért, mert a spontaneitás jó dolog, és ha búcsúzáskor nevetni akarunk, akkor az az életben tökre odaillő, egy filmben viszont furán venné ki magát.
Minél gyorsabban ragasztasz verbális (szóban megfogalmazott) vagy mentális (gondolati) címkéket dolgokra, emberekre vagy helyzetekre, valóságod annál sekélyesebbé és élettelenebbé válik, és annál halottabb leszel a valóság, a benned és a körötted folyamatosan kibontakozó élet számára.