Az emberi agynak csupán 10%-át használjuk ki, és a világegyetemnek mindössze 10%-ával tudunk elszámolni. A véletlen műve vajon, hogy ezek a százalékarányok így megegyeznek? Feltehetőleg nem.
Valóság idézetek
145 idézet
Az élő világegyetem létezése azt mondja nekünk, részei vagyunk a körülöttünk lévő világnak, nem különülünk el tőle, és a mi életteliségünk része a nagyobb életteliségnek. És mivel az élet legfontosabb célja az univerzumban maga a növekedés, a változás és a fennmaradás, ezek pontosan azok a tulajdonságok, amelyek elsajátítására törekednünk kell az alatt az idő alatt, amit itt töltünk ezen a világon mint emberi lények.
Amíg nem vagyunk képesek befogadni a megfoghatatlan, a láthatatlan valóságot, addig az élet adta csodákat sem tudjuk megbecsülni, észrevenni.
A történelem a valóság megközelíthetetlenségének még csak nem is a legelkeserítőbb, inkább a legmulatságosabb bizonyítéka.
Én azt tartom – magyaráztam neki –, hogy a valóság se nem szép, se nem csúf, se nem rossz, se nem jó, sőt, értelme sincs semmi, amíg mi művészek értelmet nem adunk neki, s ihlettel, látomással, lelkünk teremtő erejével szépséget, igazságot és jóságot nem lehelünk belé.
A fizika törvényei valójában meghatározott tények és adatok általánosításának a lehető legegyszerűbb és legrövidebb megfogalmazásai. Nem szabad azonban azt hinni, hogy a tudományok egy adott fejlettségi fokán megfogalmazott elméleti fizikai törvények rendszere abszolút pontos, befejezett, további általánosítást már nem igénylő egész. Ezek a törvények csak megközelítően tükrözik az objektív valóságot, pontosításuk és általánosításuk nemcsak lehetséges, de szükséges is.
Kimerült vagy és csüggedt. Miért is ne volnál? Természetesen kimerítő az, hogy folyton ésszerűen akarsz átlátni egy olyan világegyetemet, amelyet senki sem szánt ésszerűnek.
A világ olyanná lesz, ahogyan azt szemléljük. Csak a morcos arcokat veszed észre, a mosolyokat nem, vagy fordítva. A valóság tükröt tart eléd, amelyben magadat látod.
Minél gazdagabb a fantáziavilág, amiben élsz, annál fájdalmasabb az elkerülhetetlen összeütközés a valósággal.
A társadalomtudományok által használt fogalmak csupán ideáltípusokat fejeznek ki, amelyek sosem felelnek meg a konkrét valóságnak, nem mutatják ki a valóság valódi struktúráját, és annál kevésbé tehetik ezt, mert nem létezik „világész”, egy mindent megoldó nézetrendszer.
„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!
















