Az emberek mindig azt látják, amit látni akarnak, sosem azt, ami valójában a szemük előtt van.
Árnyék csak ott van, ahol valóság is van: maga az árnyék is valóság.
A történelem a valóság megközelíthetetlenségének még csak nem is a legelkeserítőbb, inkább a legmulatságosabb bizonyítéka.
Én azt tartom – magyaráztam neki –, hogy a valóság se nem szép, se nem csúf, se nem rossz, se nem jó, sőt, értelme sincs semmi, amíg mi művészek értelmet nem adunk neki, s ihlettel, látomással, lelkünk teremtő erejével szépséget, igazságot és jóságot nem lehelünk belé.
A fizika törvényei valójában meghatározott tények és adatok általánosításának a lehető legegyszerűbb és legrövidebb megfogalmazásai. Nem szabad azonban azt hinni, hogy a tudományok egy adott fejlettségi fokán megfogalmazott elméleti fizikai törvények rendszere abszolút pontos, befejezett, további általánosítást már nem igénylő egész. Ezek a törvények csak megközelítően tükrözik az objektív valóságot, pontosításuk és általánosításuk nemcsak lehetséges, de szükséges is.
Mert egyedül a mesterségek és tudományok adnak hatalmat az ember kezébe a valóság fölött.
Kimerült vagy és csüggedt. Miért is ne volnál? Természetesen kimerítő az, hogy folyton ésszerűen akarsz átlátni egy olyan világegyetemet, amelyet senki sem szánt ésszerűnek.
A világ olyanná lesz, ahogyan azt szemléljük. Csak a morcos arcokat veszed észre, a mosolyokat nem, vagy fordítva. A valóság tükröt tart eléd, amelyben magadat látod.
Minél gazdagabb a fantáziavilág, amiben élsz, annál fájdalmasabb az elkerülhetetlen összeütközés a valósággal.
A társadalomtudományok által használt fogalmak csupán ideáltípusokat fejeznek ki, amelyek sosem felelnek meg a konkrét valóságnak, nem mutatják ki a valóság valódi struktúráját, és annál kevésbé tehetik ezt, mert nem létezik „világész”, egy mindent megoldó nézetrendszer.
Ha előfeltételezzük, hogy egy elképzelés már valóság, akkor valósággá is válik.
„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!
Mindig utáltam a valóságot, de máshol nem lehet jó csirkeszárnyat kapni.
Ez a világ csupán hullámzása az Igazi Tengernek, annak felszínén sodródó hordalék.
Az emberek szívesebben élnek szenvedélyes fikcióban, mint az aktuális realitásban.
Ami megtörténhet, az előbb-utóbb megtörténik, s hogy a művészet nemcsak tükrözni, de überelni sem képes a valóságot.
Mi hívjuk létre élményeinket, valóságunkat, és benne mindenkit.
Abban reménykedtem, hogy az olvasás kiragad a valóságból, és a könyv segítségével egy sokkal derűsebb világba csöppenhetek.