Annak ellenére, hogy nagy dolgokra vagyunk képesek, a történelem megtanít arra, hogy néha saját magunktól kell megmenteni minket – a meggondolatlanságunk és kapzsiságunk miatt.
Magyarországon a történelem során megtanultuk, hogy egy ország határ nélkül olyan, mint a tojás héj nélkül.
Kádár Jánosról érdemes volna higgadtan közbeszélgetni, és túllépni a hóttprimitív interpretációkon.
A történelemoktatás körülbelül 56-ig jut el a középiskolákban, utána ismétlés van csak, készülés az érettségire. Ezen belül órákon át szopnak a gyerekek görög istenekkel és királyokkal, valamint pápákkal, ami nem volna baj, ha közben legalább valamit megtanulnának arról az államról, amelyben élnek. Mivel ez nem így van, egyáltalán nincs miért csodálkozni, ahogy azon sem, hogy bizonyos polgártársaink autóborogatással próbálják megoldani a gazdasági válságot. Ők azt tanulták, hogy 1848 meg 1956, az volt a virtus. Sürgősen fel kéne világosítani az embereket, beleértve a felnőtteket is, a közelmúlt történelméről és alapvetõ állampolgári ismeretekről. Mivel azonban ennek szereplői még élnek, sőt a szájuk is jár, ez nem egyszerű.
A történelem alakulását nagymértékben befolyásolják a különféle téveszmék és félreértelmezések.
Az ellenség önmagától nem pusztul el. Sem a kínai reakciósok, sem az amerikai imperializmus Kínában levő agresszív erői nem lépnek le önszántukból a történelem színpadáról.
Nagy nemzetté válni csak az tud, aki megjárja a maga kálváriáját. Aki kiismeri a megpróbáltatások útját. Aki kiállja a próbatételeket. Aki megérti, hogy az igazság erő nélkül keveset ér. A történelem nem könyörületes. Nem bocsájtja meg a gyengeségeket. Ha nincs legény a gáton, elveszünk. Ha a vértelen szépelgőkre hallgatunk, elveszünk. Ha engedünk a széthúzás erőinek, elveszünk. A magyarok soha többé nem engedhetik meg maguknak a gyöngeség luxusát. Mindig csak az lehet a miénk, amit meg tudunk védeni. Ez a törvény és ez a mi sorsunk. Ezért számunkra minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük. Ezért nem ért véget a magyarok történelme sem Mohácsnál, sem Világosnál, sem Trianonnál, és ezért fog Szent István koronájának valamennyi köve ismét ragyogni.
A Nyugat megerőszakolta Közép-Európa ezeréves határait és történelmét. Bennünket védhetetlen határok közé szorított, természeti kincseinktől megfosztott, erőforrásainktól elrekesztett, országunkból siralomházat csinált. Erkölcsi aggályok nélkül rajzolták újra Közép-Európát, ahogy újrarajzolták Afrika és Közel-Kelet határait is. Ezt nem fogjuk elfelejteni nekik soha.
Nem lettünk német tartomány, se török vilajet, se szovjet tagköztársaság. A kitörölhetetlen bizonyítékok, templomok és katedrálisok, városok és főterek ma is ott állnak mindenütt. Hirdetik, hogy mi, magyarok egy nagy kultúraépítő és államszervező nemzet vagyunk.
Ez a terület, amely Magyarországot alkotja és amely jogilag ma is Magyarország, századokon át rendkívül fontos szerepet játszott Európában, különösen Közép-Európában a béke és a biztonság fenntartása tekintetében. A magyar honfoglalást és a magyaroknak a keresztény hitre való áttérését megelőző évszázadokban hiányzott itt a nyugalom és a biztonság. Közép-Európa a legkülönbözőbb barbár népek támadásainak volt kitéve. A biztonság csak ettől a pillanattól fogva állt fenn, amikor a magyar védővonal kialakult.
Nem tudom miért, de mindig szeretem ha a műveim történelmi hátteret kapnak.
Rendkívül nehéz utat tettünk meg történelmünk lélegzetelállító társadalmi változásai során, és minden bizonnyal képesek leszünk megismételni a váltás és alkalmazkodás bravúros fegyvertényeit.
Az emberi történelem legnagyobb részét az emberi állapot gyökerénél található elmebaj kollektív megjelenési formái alkotják. Az emberi történelem javarészt az őrültség története. Ha az emberiség történelme egyetlen ember kórtörténete lenne, akkor a következő diagnózist kéne fölállítani róla: krónikus üldözéses téveszméktől szenved; kóros hajlam él benne gyilkolásra, szélsőségesen erőszakos és kegyetlen tettek elkövetelésére az általa „ellenségnek” tartottak ellen: valójában saját, kívülre vetített tudattalanja ellen. Riasztóan őrült ember, akinek csak ritkán akadnak – rövid ideig tartó – tiszta pillanatai.
Magyarország arról híres Európa-szerte, hogy véráldozatok nélkül vitte végig a rendszerváltást, és a mai napig a térség stabilizáló tényezőjeként tekintenek ránk.
Csak Istennek és a történelemnek tartozom felelőséggel.
Forradalomnak nevezni október 23-át megengedhetetlen, sem elvileg, sem politikailag nem helytálló … legfeljebb felkelésnek lehet nevezni. Ha nemzeti forradalomnak fogadjuk el, akkor mi az ellenforradalom?
Az emberek nem akartak visszatérni a régi rendhez. Általánosságban elmondható, hogy a peresztrojka során létrehozott összes demokratikus intézménynek sikerült kiállnia a próbát.
Még hogy szétvertem a Szovjetuniót? De hiszen én csak visszaadtam mindenkinek, ami az övé volt. A grúzoknak Grúziát, a litvánoknak Litvániát, a magyaroknak Magyarországot… Lehet, ez sok orosznak nem tetszett, de a Szovjetunióban sok nép élt, és nem minden volt a miénk.