Ha a gyerekünkről van szó, nincs tett, mely elképzelhetetlen, nincs döntés, mely lehetetlen. Tesszük, amit kell, hogy tökéletes életet biztosítsunk.
Te vagy az, aki nyitott szemmel és szívvel jársz a világban. Te vagy az, aki észreveszi az élet apró szépségeit, te segítesz jó szívvel, ahol éppen kell, általad lesz ez a világ még szebb és jobb. Mi legfeljebb segítünk neked.
Bárkinek lehet gyereke, de attól még nem válik apává.
Sem apaként, sem nagyapaként nem vagyok különösebben szigorú. Azt gondolom, hogy a fiataloknak tapasztalatokat kell szerezniük, ezért nem nagyon akartam beavatkozni az életükbe. Viszont mindig is igyekeztem jó példakép lenni a gyerekeim és unokáim számára, mert csak így érhető el, hogy tiszteljenek.
A szülőknél olyan tendenciát látok, hogy mindent megengednek a gyermekeiknek és mindenáron megvédik őket. Úgy érzik, hogy feltétel nélkül óvniuk kell a csemetéiket, még ha valami bűncselekményt is követtek el. Pedig ha ez megtörténik, akkor az egy olyasfajta nevelés eredménye, amely elmulasztotta megtanítani a gyerekeknek a felelősség fontosságát: nevezetesen, hogy a cselekedeteinkért vállalnunk kell a felelősséget.
Azok a szülők szoktatják a gyereküket arra, hogy írjon a Jézuskának levelet, akik év közben nem érnek rá kifigyelni, hogy mire vágyik a gyerekük.
Az elfogadás nem azonos azzal, hogy mindent eltűrünk, hanem mélyreható megértése annak, hogy szülőként nincs szükség sem gyermeked, sem saját érzelmeid, gondolataid, cselekedeteid véleményezésére.
A szülő a gyermek cinkosa kell legyen a szigorú tanítóval, tanárral szemben. A gyereknek tudnia kell, hogy következménye van annak, ha otthon nem végzi el a házi feladatát, nem pakolja be a másnapra szükséges tankönyveket. De azt is tudnia kell, hogy a szülő kiáll mellette, ha hétvégére 47 matekfeladatot adtak fel háziként. Ilyenkor kell beírni az üzenőbe, hogy családi gondok miatt a házi feladatot a gyerek nem tudta megoldani.
Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni.
A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat.
Ha gyereked van, mindig többet aggódsz, ami nem túl jó, de normális. Mivel a fiunk időnként gokartozik, és én sok mindent látok, tudom, mi jelenti a veszélyt. A gyerekek nem ilyenek, őket nem érdekli, te viszont automatikusan aggódni kezdesz. Ma már tudom, hogy anya és apa miért féltettek annyira. Megérted ezeket a dolgokat, amikről korábban csak hallottál, és csodálkoztál rajta, hogy miért aggodalmaskodtak.











