175 idézet
Mert ez a szülő feladata: vállnak lenni, ahová a gyerekek kiskorukban felülhetnek, hogy lássák a világot, nagyobb korukban felállhatnak, hogy elérjék a felhőket, olykor-olykor pedig rátámaszkodhatnak, ha elbizonytalanodnak. Bíznak bennünk, míg minket összetör a felelősség, mert még nem jöttek rá, hogy fogalmunk sincs, mit művelünk.
Az unokámat arra szeretném megtanítani, amire engem édesapám és édesanyám: az emberek szeretetére, a toleranciára, a barátságra, a küzdeni tudásra, a nyitott szemű és lelkű érdeklődésre és a jókedv megőrzésére.
A gyerekek hatalmas ösztönzést és hajtóerőt jelentenek a szülők életében arra, hogy saját magukat, egymást és magát az életet megértsék. Sajnos az ember sok mindent a gyerekek kárán tanul meg.
Ne várd el, hogy a gyerekeid tiszteljenek téged! A szeretet és barátság kötelékét kell kiépítenetek, nem pedig a tiszteletét és az uralkodásét.
A gyermekvállalás szépsége abban rejlik, hogy törődünk velük, gondozzuk, támogatjuk őket, és meglátjuk mi lesz belőlük. Nem kell „nevelned” őket, mert az azt jelentené, hogy le van szögezve a végeredmény.
Tudod mire jöttem rá, mi a nagyszerű dolog abban, ha az ember terhes? Olyasvalami, amit el sem tudtam volna képzelni. Hogy az ember soha nincs egyedül. Amikor van bensődben egy gyerek, soha többé nem vagy egyedül. Ő egy valóságos személy.
A gyerekek iránti szeretetünkben benne van, hogy el fogjuk veszíteni őket.
Soha egyetlen gyereket sem rontottak el még szeretettel, szimpátiával, kedvességgel, megértéssel, vagy akár kényeztetéssel.
A gyerek számára a legjobb terápia valószínűleg az a jóérzésű, stabil felnőtt, akinek a szívében szeretet és türelem lakozik.
A szülők legnagyobb fájdalma, ha a gyerekükkel szemben hibát követtek el, és ez a gyereknek ugyanúgy fáj.
Az agy és a lélek fejlődéséhez biztonságra van szükség, de amikor bántom a gyerekemet, azzal megvonom tőle a biztonságérzetét.
A szülők érzelmi állapota és életmódja nagymértékben befolyásolja a gyermek agyának fejlődését, bár gyakran nem tudnak róla, illetve nem tudják irányítani ezeket a finom tudattalan hatásokat.
Más apukákkal ellentétben, az én apám nem a játszótérre vitt, hanem edzőtermekbe, méghozzá elég „hardcore” edzőtermekbe.
Vallásos család voltunk, az Ótestamentum tiszteletére neveltek bennünket, de nem csak a pokoltűz meg a kénkő számított. Nem, Jézus
könyörületesebb tanításai szintén helyet kaptak szüleink nevelési elveiben.
Mialatt anyánk vakmerő egzisztencializmusra tanított bennünket, aközben apánk az egyszerű józan észre.
Van egy táblázatunk a konyhában. A gyerekek csillagokat és matricákat kapnak, ha helyesen étkeznek, ha udvariasan és kedvesen viselkednek. Ha éppen nem jók, akkor azzal fenyegetem őket, hogy elveszek egy csillagot a tábláról. Ilyenkor azt kiáltják: „Ne, Anyu! Elnézést kérünk!” Ha pedig összegyűlik elég csillag, akkor elmegyünk, és veszünk valamit nekik, amit szeretnének.
Az anyaszív gyenge virágocska, az öröm aranyeső, a bánat méregeső rajta.
Egyértelműen szeretnék gyerekeket, ha pedig versenyezni akarnak majd, az is rendben lesz. Azt hiszem, másképp fogom majd csinálni, mint ahogy az én apám bánt velem. Momentán nem tudom azt elképzelni. Persze könnyen beszélek, mert nincsenek gyerekeim. Talán teljesen másképp fogok majd gondolkodni, ha eljön ennek az ideje. De az apám szenvedélye nagyon messzire ment. Mindent értem csinált. Tuningolta a motorjaimat, felkészítette a gokartjaimat. Én nem tudom elképzelni, hogy ezt csináljam. Bárhogy is lesz, nem fogom versenyzésre kényszeríteni a gyerekeimet. Maguknak kell akarniuk.
Ezért kell mindig is megadni a kellő tiszteletet az ősöknek, mert egy napon magad is azzá válhatsz.
Ismerjük be, ha fáradtak, stresszesek vagyunk. Ha nem várjuk el azt, hogy az anyaság csupa öröm legyen a nap minden pillanatában, kevesebb a frusztráció is. Szabad dühösnek, fáradtnak, idegesnek is lenni.
