A gyerekek tényleg megváltoztatják az embert. Új nézőpontot hoznak az ember életébe. Olyan irányba mozdítanak el, amilyenbe senki más. És azért is érkeznek az életünkbe, hogy kimondják azokat a dolgokat, amikről egyébként hallani sem akarnánk. Nagyon szeretem, hogy ez az életem a kamerákon túl.
Meggyőződéssel vallom, hogy az esti mese a személyiségfejlődés elengedhetetlen része. Minden gyereknek meg kell tanulnia, hogy a világban épp úgy jelen van a gonosz, mint a jó.
Mert mi teremtünk szép, okos lányt
és bátor, értelmes fiút,
ki őriz belőlünk egy foszlányt,
mint nap fényéből a Tejút, –
és ha csak pislog már a Nap,
sarjaink bízóan csacsogva
jó gépen tovább szállanak
a művelhető csillagokba.
Meglepő látni, ahogy egy fiatal nőből pár perccel a szülés után azonnal édesanya válik.
A példamutatás a legjobb nevelőeszköz.
Anyaként nem szabad rátelepedni a gyerekeinkre. Van, aki az anyaságban próbál kiteljesedni, amiről egyszer szintén érdemes lenne beszélni, hogy az anyaság egy született, ösztönös állapot, nem pedig egy foglalkozás.
Nem a morális szólamok, nem okos tanítások hatnak a megadott irányban a gyermekre, hanem az, amit a felnőttek, szemei előtt, láthatóan tesznek.
Nem a gyermek neme dönti el a szeretetet.
A gyermekek nem tulajdonai a szülőknek, s csak látszólag származnak belőlük.
Aki nevelni akar, legyen maga is nevelt.
A pénzkeresés csupán az egyik része a család jóllétének, és nem feltétlenül fontosabb, mint az, hogy hogyan szervezzük az életünket, hogyan neveljük a gyerekeinket. Egyáltalán, valóban neveljük, vagy csak ellátjuk őket?
Nincs olyan, hogy ideális család vagy tökéletes nevelési gyakorlat. Elvek vannak. Meg tévedések.
Szerintem fontos, hogy ne hajszoljuk a gyerekeket teljesítménykényszerbe, ne önmagunkat akarjuk általuk megvalósítani, ne tegyünk rájuk ezer kötelességet, és amit a legfontosabbnak tartok, hogy a feltétlen szeretet tudatában élhessenek.
A legtöbb apa és fia számára, a vadászat a kötődésről szól. Arról, hogy az apa átadja a túléléshez szükséges képességeket a fiának. Nekünk is erről szólt, és annál sokkal többről.
(1.évad 1.rész)
Jó érzés, hogy mostanság nem lesz újabb munkám. Ott van előttünk a teljes tanév a srácokkal. Ha szülő vagy, és a gyerekeid egyre nagyobbak lesznek, a péntekeket elkezded rendkívül izgatottan várni, míg a vasárnapok egyre melankolikusabbak lesznek. Ráadásul a tavaszi szünetnek ismét lesz jelentősége számodra is. Már csak akkor dolgozom, ha úgy érzem, itt van rá a megfelelő film és a megfelelő idő.
Azt mondom: asszonynak lenni ugyanolyan nagy dolog, mint férfinak lenni.
Azt mondom: semmi sem nagyobb dolog, mint anyának lenni.
A jó apának nincs rossz gyermeke.
Legyen olyan a kapcsolatod a gyerekeddel, hogy egyáltalán beszéljen róla, mi történik vele. Ez az első lépés.
Ha valaki megszégyenítette vagy megalázta őt, azt azonnal elrendezném azzal az illetővel, és addig mennék, amíg a bántó viselkedés abba nem marad. Ha kellene, kivenném a gyereket az iskolából, ha kellene, másik városba költöznék, ha kellene, akkor másik országba. Bármit megtennék, hogy megvédjem a gyerekeimet.
A szülőség márpedig nem egy állás. Egyszerűen csak egy másik emberi lénnyel laksz együtt, szereted őt, harcolsz magadért, és igyekszel foglalkozni a saját dolgaiddal is.
