Ne alkudozzunk a sorssal, amikor kedvező alkalmat kínál nekünk.
Akkor kell felugrani a szerencse vonatára, amikor éppen elrohan melletted, mindegy, hogy merre visz, mert egy elhibázott, elhabozott ugrás, és egész életeden át hiába vársz másik vonatra.
A szerencse fából vaskarika. Nesze minden, fogd meg jól. Kizárt lehetőségek teljesülése. Ha valaki minden valószínűtlen kedvező fordulatra logikai bizonyossággal számíthat, az a szerencsés ember. Egyáltalán: aki számíthat. Mert ha a balszerencsés ember azt mondja, hogy kétszer kettő az négy, mire odanéz, látja, hogy kétszer hárommal volt dolga, és időközben az is hat lett.
Jobb ésszerű cselekvésben szerencsétlennek, mint értelmetlenben szerencsésnek lenni.
Ne várd, hogy megütöd a főnyereményt, ha nem dobsz be némi aprót a játékgépbe.
Mennyire vékony választóvonal húzódik szerencse és balszerencse között, és milyen könnyű átkerülni egyik oldalról a másikra!
A szerencse az a remény, hogy valamilyen befolyásolhatatlan véletlen majd átsegíti az embert a nehézségeken. A szerencsére számítani nem más, mint lemondani a kontrollról.
Hogyha nekünk a jó szerencse van megírva, magától is bekopog a házunkba!
Szerencsével minden sikerül, nem kell hozzá sem ész, sem ügyesség. Ellenben, ha Isten őrizz, nem kedvez a szerencse, akkor óbégathatunk, ahogy akarunk, ha megpukkadunk is, annyit használ, mint a tavalyi hó.
Akinek a szerencse van megírva, ahhoz az magától is eltalál.
A világ már csak ilyen különös hely. És kemény. És néha balszerencsés.
Balszerencséje mindenkinek lehet, de csak okos emberek tudnak belőle hasznot húzni.
Maga még sohasem érezte, milyen öröm és dicsőség, ha valamire ráhibázunk?
A szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel.
Ha sikerülne palackoznunk a balszerencsédet, valóságos tömegpusztító fegyverre tennénk szert!
Ha a szerencse kopogtat, mindig nyiss neki ajtót.
Muszáj hinnünk a szerencsében. Egyébként mi mással magyarázhatnánk azok sikereit, akiket nem szeretünk?
Szerencse és Siker bennünk vannak. Kell, hogy tartsuk őket: erősen, mélyen. Mihelyt itt benn valami kezd lazulni, engedni, kifáradni, tüstént minden felszabadul körülöttünk, ellenáll, szembeszáll, kivonja magát befolyásunk alól… Akkor jön egyik a másik után, vereség vereségre következik, s az ember elkészül.
Szívünknek időt kell hagyni, s eszünket nyitva kell tartani oly tapasztalt emberek tanácsai előtt, akik okos tervvel gondoskodnak szerencsénkről.
A szerencséhez az is hozzátartozik, hogy az ember felismerje, amikor az útjába kerül.