A szerelem a jók öröme, a bölcsek csodája és az istenek szórakozása.
A szerelem sebezhetővé tesz. Érzékeny dolog. Törékeny. És én elveszek ezekben. Ha szerelmes vagyok valakibe, hajlamos vagyok eltünedezni. Sokkal egyszerűbb néhány hónapig imádattal nézni egymásra, gyűjteni a szép emlékeket, és belsős poénokkal viccelődni, majd elmenekülni abban a másodpercben, amikor a dolgok kezdenek komolyra fordulni, majd megismételni az egész körforgást egy új személlyel.
A szerelem olyan, mintha tüzet innál, és abban bíznál, hogy nem éget meg, bár körülötted mindenki mást megperzsel.
A szerelem olyan, mint egy mély, fűrészfogakkal vágott, sóval telt seb. De néha megéri.
Szerelmesek közé nem kellenek szavak, hiszen a lelkek beszélgetni tudnak.
Mert nekem a szerelem merész,
halálig tartó összeesküvés,
gyönyörű, páros lázadás
a zsarnok elmúlás
ellen.
De a szerelem változást hoz. Ennyit azért csak megtanultam a mesékből. Vissza tud változtatni macskából, békából, szörnyetegből. Persze, valószínűleg arra is képes, hogy ilyen lényekké varázsoljon.
Az egyetlen dolog, ami megváltoztatja az embert, az a szerelem.
A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra.
A szerelem inkább kötődik a másik hiányához, mint az együttléthez.
A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.
Az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér.
A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.
A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez.
Ha szerelmes vagy, akkor nincs szükség a beszédre. Akkor minden mozdulat, de még maga a csend is ékesen beszél.
Egy kiváló paptól egyszer megkérdezték: -Mi a szerelem?
A pap így felelt:- Egy szó, amelyhez négy mássalhangzó, három magánhangzó és két bolond szükségeltetik.
A szerelem a legtisztább formájában az öröm megosztása. A szerelem semmit sem vár viszonzásul, semmire sem számít; hogyan érezhetnéd hát magad megsebezve? Ha nincsenek elvárásaid, nincs lehetőség a sérelemre. Ilyenkor bármit kapsz, elégedett vagy, de ha semmit sem kapsz, úgy is jó. A te örömödet nem az okozta, amit kaptál, hanem az, amit adtál. Ilyenkor az ember több ezer mérföld távolságból is szerethet; még a másik fizikai jelenlétére sincs szükség.
