A legnagyobb csapdája az egymás utáni győzelmeknek, ha a játékosállomány nem változik. Mert nagyon nehéz ugyanannak az edzőknek felkészíteni, motiválni ugyanazokat a játékosokat, hogy újra kivívják a sikert.
Gladiátorok harcolnak egymással a mély vízben. Ez a vízilabda misztikuma. Sok semleges néző azért jön, hogy ezt a titokzatosnak tűnő tevékenységet csodálja.
Akit beválogattam a keretbe, arról tudtam, hogy érzelmileg is jól tudunk majd együtt dolgozni. Minden játékosomat szerettem. Ha valaki megérezte volna, hogy nem szeretem, visszaesett volna a teljesítménye. Ilyenkor hiába eredményes más csapatban, az én keretemben biztosan nem az.
Boldog voltam, amikor abbahagytam a játékos-pályafutásomat, holott nem lettem olimpiai bajnok, annak örültem, amit elértem, nem pedig azért bánkódtam, amit nem értem el. Ugyanez történt a szövetségi kapitányi időszakban, nyilván vannak keserűbb emlékek, tudomásul veszem, ez a sport része.
Annak érdekében, hogy a világ legnagyobb testépítője legyek, tizenöt éven át edzettem napi öt órákat.
A csúcson, a legkeményebb napokon, negyvenezer fontnyi (bő tizennyolc tonnányi) súlyt mozgattam meg edzésenként. Ez nagyjából egy megrakott teherautó tömege. A legtöbben nem akartak ennyit dolgozni. Túl fájdalmasnak találták, én viszont annál inkább élveztem. Vágytam a fájdalomra, de annyira, hogy az első ausztriai edzőm őrültnek tartott. Talán nem ok nélkül.
Motivációs idézetek edzéshez, Sport idézetek, Testépítés idézetek
A pókerasztalnál más szabályok érvényesek, mint az életben. Ott az agresszió egy jó játékstílusra, bátorságra utal, ahogyan blöffölni is ér, sőt szükséges is a kártyában.
A német Formula–1-es bajnok, Sebastian Vettel a világbajnokság minden futamában már az időmérő előtt ott ül az autóban, és behunyt szemmel elképzel minden kanyart, minden váltást, minden gyorsítást és fékezést. Manapság szinte valamennyi Formula–1-es pilóta képes rá, hogy becsukott szemmel és maga elé tartott kézzel – mintha a kormányt markolná – mentálisan végigvezessen bármelyik versenypályán.
Láttam, hogy a többiek elmennek moziba, én meg addig elmentem edzésre. Elmentek bulizni, én megint mentem edzésre. Jött a szilveszter éjszaka, lefeküdhettek hajnali négykor, elsején kialudhatták magukat. Nekem meg 7 óra 50 perckor jött a buszom, fölültem rá és elmentem edzésre. Ezt látva voltak néha nehéz időszakok, ahol úgy gondoltam, miért is nem csinálhatom azt, amit ők. De úgy voltam vele, nekem nem ez volt megírva.
Szerintem az egyik legnagyszerűbb dolog a sportban, hogy mindenkiről igen rövid idő alatt kiderül, mire képes nyomás alatt: összeroppan vagy túltesz saját magán.
Egy rongylabdát kergető fiúból igazi labdával, profi pályákon játszó futballistává lettem olyan csapatokban, amelyek történelmet írtak.
Ha az egyensúly nem kap szerepet az edzésmunkában, szerintem az nem előnyös. Mindennap jógázom. Tökéletesítem a kézenállásomat.
Mivel ez engem végtelenül lenyűgöz, mindenféle mozgásformát tanulmányozok. Az állatokért a kecsességük és a szépségük miatt rajongok. A mozgást mint teljes egészet élvezem. De érdekel mindenki, aki és ami mozog: magamban elemezni szoktam az utcán sétáló embereket, hogy lássam, miként közlekednek. Úgy érzem, rengeteget elárul egy emberről, hogyan tartja magát, miként jár, ezért aztán én igyekszem energiatakarékosan és célirányosan mozogni.
Soha nem aggódtam a képességeim miatt, mert sok munkát fektettem az edzésekbe. Tehát ha odateszed magad, akkor mitől félsz? Tudod, hogy mire vagy képes, és mire nem.
Az emberek azt hiszik, csak úgy simán megszerzem azt a rohadt labdát, mert nem néznek jobban a dolgok mögé. A lepattanózás nem agysebészet, de jóval többről szól, mint hogy magasabbra kell ugrani a melletted álló srácnál. A legtöbb munkát már az ugrás előtt el kell végezni.