A suliban fociztam, de az első szerelmem a motor volt, így 11 évesen már részt vettem a skót iskolai motocross versenyeken.
A fekvenyomás nem egy bonyolult gyakorlat, de oda kell figyelnünk, hogy megfelelően stimuláljuk az izmokat. Aki kicsit is ismert, az emlékezhet rá, hogy soha nem edzettem őrülten nagy súlyokkal. Sohasem voltam a megszállottja annak, hogy minél nagyobb súllyal végezzem a fekvenyomást, mert a színpadon nem kérdezte meg a zsűri, hogy hány kilóval végzem a gyakorlatot. Nem ez volt fontos. Aki fejlődni akar, annak azt javaslom, ahelyett, hogy a maximális súllyal végezné a gyakorlatot, inkább könnyítsen rajta, és próbáljon minél több ismétlést csinálni. A szokásos nyolc-tizenkét ismétlés helyett legyen a cél tizenöt-húsz. Ezzel kicsit össze lehet zavarni az izmokat, ezért érdemes ezt két hétig csinálni, aztán váltani. Ha lehet, heti három fekvenyomó edzést javaslok, és két hét könnyített súly után jöhet a maximális súly vagy egy-két ismétlés. Az áttörés garantálható.
Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel táncolni.
Az autóversenynek olyan eseménynek kell lennie, amely a szabályok egyértelműsége, az elérhető eredmények, az útvonalak vonalvezetése miatt hasznos lehet minden lehetséges műszaki adat összegyűjtésére is, nem csupán arra, hogy megállapítsuk, ki a jobb pilóta.
Tiszteltem az autót, amit vezettem. (…) Minden bizonnyal az a szeretet – ami szinte érzéki, sőt akár sze*uális szinten élt a tudatalattimban – akadályozott meg abban is, hogy elmenjek megnézni, hogyan versenyeznek az autóim. Ha arra gondoltam, hogy a kezem között születnek és látom a halálukat – mert a versenyzés mindig halál, még győzelem esetén is –, úgy éreztem, nem tudnám elviselni.
Mi minden időben – ha sikeresek voltunk, ha nem – arra törekedtünk, hogy az edzés szent és sérthetetlen legyen. Az ott elvégzett munka, a koncentráció és az általunk fenntartott sztenderdek sohasem eshettek vissza. Aztán a befektetett munkának ez az állandósága előbb-utóbb csak kamatozott.
Ha valaki azt akarja tudni, milyen a Manchester United menedzserének lenni, az nézze csak meg az utolsó negyedórákat. Egészen hátborzongató: olyan, mintha a háló magába szippantaná a labdát. Néha mintha még maguk a játékosok is tudnák, hogy úgyis a hálóba kerül a labda. Tudják, hogy gólt fognak lőni. Ez persze nem mindig jön be, de a csapat rendületlenül hisz abban, hogy megtörténhet. Ez az egyik legfontosabb dolog a Unitednál.
Nekem mindig az volt az elvem, hogy a játékosaim állandóan a csúcson legyenek, mindig élet-halál kérdésének tekintsék a felkészültségüket. Ez a győztes hozzáállás.
Nem számít, hányszor lökték meg, hány szabálytalanságot követtek el ellene, az egész lénye ellenállást sugallt: „Te engem nem fogsz kiszorítani ebből a játékból, mert én Cristiano Ronaldo vagyok.”
A futball kihozhatja a legjobbat, de a legrosszabbat is az emberből, mert annyira erős érzelmeket tud megmozgatni. Egy döntő jelentőségű meccsen a játékosok elveszíthetik a türelmüket és a higgadtságukat, és ezt a menedzser fogja megszenvedni.
Sennáról közismert, hogy nagyon „piszkosan” vezetett egész karrierje során. Úgy nyerte meg a (brit) Formula 3 bajnokságot, hogy ütközött az utolsó futamon az angol versenyzővel. Ha nem tesz így, nem nyeri meg a bajnokságot. Aztán ugyanezt a dolgot játszotta el Prosttal később. Ezen kívül az egész pályát úgy használta fel mindig, hogy minél nehezebb legyen őt megelőzni. Szóval, amikor aznap először odaértem mögé, hogy leelőzzem – ha jól megnézed, ez két körrel korábban volt – jobbra mozdult, a pálya nagyon piszkos részére szorítva engem. Másodjára is megpróbálta megcsinálni ezt, akkor viszont én egyenesen mentem tovább, erre pedig nem számított. És amikor leelőztem, azt mondtam magamban, és mutattam „nesze, b*szd meg”.
A judo a szellemi és fizikai erő leghatékonyabb felhasználásának módja. A támadás és a védekezés gyakorlása formálja a tested és a lelked, továbbá segít abban, hogy a judo filozófiája lényed részévé váljon. Ily módon képes leszel tökéletesíteni önmagadat és hozzáadni valami értékes dolgot a világhoz. Ez a judo végső célja.
Mi egy csapat vagyunk. Megosztjuk egymással a labdát, a játékot, és a gondokat is.
Ha a tizenhatoson belül vagy, és nem tudod, hogy mihez kezdj a labdával, egyelőre csak rúgd a hálóba. A további lehetőségeidet később megbeszéljük.
Mi, magyarok szervezésben nagyon erősek vagyunk. A nemzetközi sporteseményeket is hibátlanul szoktuk megszervezni.
– Kossuth Rádió “Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában ( 2024. 11. 08.)
Egy versenynek általában csak egy nyertese van, ahhoz pedig, hogy nyerjünk, mindenki mást le kell győzni. Kivétel nélkül.
Annyi, de annyi érdeme lehet egy versenyzőnek! Kiváló sportteljesítmény, nagyszerű logika, páratlan észjárás, különleges érdeklődési kör.
Legyen szó meccsről vagy edzésről, én nyerni akarok.
Nincs tökéletes kosárlabdázó, és nem gondolom, hogy csak egy legnagyobb játékos van.