A futók imája: (–Erosz a sport istene is, nem csak a sze*ualitásé—)
Ó, Erosz, ki a csúcsélményekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te pillanatod, legyen meg a te időtlen áramlásod, amint a vágyainkban, úgy a valóságban is.
Mindennapi futásunkat add meg nékünk ma, és készíts fel minket az eksztázisra, miképpen mi is mindent megteszünk az önmeghaladásért, és ne kímélj minket a megmérettetésektől, de szabadíts meg minket a fáradtságtól, mert akkor miénk a mámor, a győzelem és tündöklő egységtudat mindörökké. Ámen
Az ember alapvető és mindennapi szükséglete az öröm. Ha viszont nem kapja meg, törvényszerű, hogy pótszereket alkalmaz, s a kínálat elég széles: kávé, cigi, pia, drog, tévé, számítógép, munkamánia, hatalom, vagyon, erőszak, politika. Aki rendszeresen fut (vagy más sportot űz), annak semmi szüksége ilyen dolgokra.
A futás mámora egyrészt a légzés mamora. Futás közben állandóan pillanatnyi legszomjaim alakulnak ki, de a belégzéseim ezeket mindig megszüntetik. Folyton kínoz a levegőhiány, de elmaradhatatlanul jön a megkönnyebbülés. Ahogy a két állapot gyorsan és folyamatosan váltogatja egymást – légszomjat követ megkönnyebbülés, megkönnyebbülést követ legszomj – létrejön a légzési eksztazis.