Az életem másodszori újranézése után a Fénylény megadta a lehetőséget, hogy mindenkinek megbocsássak,aki csak rosszat tett nekem. Elmondta,hogy meg kell nekik bocsátanom, mert ha nem teszem, megragadok azon a spirituális szinten, ahol most vagyok.
A látomásokon keresztül felfedeztem bizonyos dolgokat az emberi testről. Például azt,hogy kisugározzuk a bensőnkből spirituális, mentális és fizikai lényegünket a körülöttünk levő világra.
Ha a figyelmünket vagy tudatunkat vagy elménket a lehetőségre fókuszáljuk, az energiánk is ide fog áramolni. Ennek eredményeképpen a figyelem vagy a megfigyelés révén hatást gyakorolunk az anyagra. A placebohatás nem kitaláció, hanem kvantumfizikai valóság.
Mindannyian isteni teremtők vagyunk, függetlenül bőrszíntől, nemtől, kultúrától, társadalmi helyzettől, műveltségtől,vallási hovatartozástól, sőt, még a múltbeli hibáinktól is.
Fontos, hogy megértsük a karmának ezt az energetikai igazságát: amit elítélünk, azt saját bőrünkön fogjuk megtapasztalni.
A tudatos jelenlét lényege az, hogy az ember a lehető leginkább jelen van az adott pillanatban, nem nyomasztják a múltra vagy a jövőre irányuló gondolatok.
Tudja-e, hogy nincs egyetlen esőcsepp sem, amelynek más lenne a célja, mint visszajutni a tengerbe? Ez az, amit mi is próbálunk megtenni, Raymond. Esőcseppek vagyunk, akik vissza akarnak jutni a forráshoz, ahhoz a helyhez, ahonnan jöttünk.
Majdnem meghaltam forgatás közben: a szívem megállt néhány másodpercre. Valódi halál közeli élményem volt. Feltűnt előttem a fénylő alagút, és elindultam rajta. Víziómban még azt is hallottam, ahogy a film producere táviratozik az akkori feleségemnek, hogy nem szükséges Horvátországba jönnie, mert hazaszállítják a holttestemet. Aztán valahogy mégsem nyelt el az alagút, és visszatértem. Még nem akartam meghalni. Ezt követően egy ideig kómában feküdtem.
– idézte fel a a Kelly hősei című film forgatásán történteket.
Tudatosságunk szintjétől függően, el fogjuk dönteni, hogy az anyag elsőbbségét ismerjük-e el a szellem felett, vagy a szellemét az anyag felett.
Az anyagi világ törvényei csak illúziók. Semmi hatalmuk nincs a kozmikus valóság felett. Behódolni előttük azt jelenti, önként lemondani szabadságunkról, rabszolgasorba taszítani önmagunkat.
Az isteni lények, akik mi is vagyunk, képesek mindenre. Ezért meg is gyógyíthatják magukat. A „spontán gyógyulás” normális jelenség. A betegség és a halál nem.
A sámánisztikus felfogás szerint a halott halála után ismét feltámadhat és kísérteni járhat. Árthat, vagy segíthet, de inkább féltek tőle. A kísértetektől valófélelem ma is általános és kétségtelenül innen származik.
Felejtsd el a múltat! Elmúlt életeink telis-tele vannak szégyenletes emlékekkel. Az emberi viselkedés egészen addig megbízhatatlan, amíg le nem horgonyzunk az isteniben. Később minden jóra fordul, ha most hajlandó vagy spirituális erőfeszítést tenni.
Akik túl jók erre a világra, egy másiknak válnak díszére.
Irtsátok ki magatokból a rosszfajta vágyakat, különben veletek maradnak, miután az asztráltest elvált a földi porhüvelyétől.
Bár a lélek kozmikus örvények fölött táncol, a testnek végre kell hajtania mindennapi kötelességeit.
Eltűntél a halál utáni élet kavargó hullámai között. Megérintett karmád varázspálcája, és már sehol sem voltál. Noha te szem elől tévesztettél engem, én téged sohasem! Utánad eredtem a világító asztrális tengeren, ahol dicső angyalok vitorláznak. Követtelek sötétségben, viharban, felbolydulásban és fényben. Úgy vigyáztam rád, ahogyan a madár őrködik fiókája felett.
Akik előző életeikben barátok voltak, az asztrálsíkon is könnyen felismerik egymást. Miközben a barátság örökkévalóságán örvendeznek, átérzik a szeretet elpusztíthatatlanságát, amely gyakran megkérdőjeleződik a szomorú és csalóka földi elválások során.
Végtelen idő folyt le születésem előtt – mi voltam én ez egész idő alatt? – Metafizikailag tán ezt lehetne felelni: „Én mindig Én voltam: azaz, akik ez idő alatt azt mondták, Én, azok mind Én voltam”.
Japánban van egy zen szerzetesi szekta, amelynek tagjai 1000 maratont futnak le 1000 nap alatt, hogy megvilágosodjanak a fájdalmon és a szenvedésen keresztül.