Az anyagi világ törvényei csak illúziók. Semmi hatalmuk nincs a kozmikus valóság felett. Behódolni előttük azt jelenti, önként lemondani szabadságunkról, rabszolgasorba taszítani önmagunkat.
Az isteni lények, akik mi is vagyunk, képesek mindenre. Ezért meg is gyógyíthatják magukat. A „spontán gyógyulás” normális jelenség. A betegség és a halál nem.
A sámánisztikus felfogás szerint a halott halála után ismét feltámadhat és kísérteni járhat. Árthat, vagy segíthet, de inkább féltek tőle. A kísértetektől valófélelem ma is általános és kétségtelenül innen származik.
Felejtsd el a múltat! Elmúlt életeink telis-tele vannak szégyenletes emlékekkel. Az emberi viselkedés egészen addig megbízhatatlan, amíg le nem horgonyzunk az isteniben. Később minden jóra fordul, ha most hajlandó vagy spirituális erőfeszítést tenni.
Akik túl jók erre a világra, egy másiknak válnak díszére.
Irtsátok ki magatokból a rosszfajta vágyakat, különben veletek maradnak, miután az asztráltest elvált a földi porhüvelyétől.
Bár a lélek kozmikus örvények fölött táncol, a testnek végre kell hajtania mindennapi kötelességeit.
Eltűntél a halál utáni élet kavargó hullámai között. Megérintett karmád varázspálcája, és már sehol sem voltál. Noha te szem elől tévesztettél engem, én téged sohasem! Utánad eredtem a világító asztrális tengeren, ahol dicső angyalok vitorláznak. Követtelek sötétségben, viharban, felbolydulásban és fényben. Úgy vigyáztam rád, ahogyan a madár őrködik fiókája felett.
Akik előző életeikben barátok voltak, az asztrálsíkon is könnyen felismerik egymást. Miközben a barátság örökkévalóságán örvendeznek, átérzik a szeretet elpusztíthatatlanságát, amely gyakran megkérdőjeleződik a szomorú és csalóka földi elválások során.
Végtelen idő folyt le születésem előtt – mi voltam én ez egész idő alatt? – Metafizikailag tán ezt lehetne felelni: „Én mindig Én voltam: azaz, akik ez idő alatt azt mondták, Én, azok mind Én voltam”.
Japánban van egy zen szerzetesi szekta, amelynek tagjai 1000 maratont futnak le 1000 nap alatt, hogy megvilágosodjanak a fájdalmon és a szenvedésen keresztül.
Néha úgy gondolom, hogy az ember csak maradéka valami magasabb rendű anyagi lénynek, amely egy előző világban szerencsétlenül járt, és elkorcsosult, mire a káoszon keservesen átverekedte magát az alkalmazkodásig.
Az egyetlen út, amely tudásom szerint a megvilágosodott tudatállapothoz vezet: az erőlködés nélküli létezés állapota.
A spirituális fejlődés belső utazást jelent. Ez a lélek tanulásának az útja, amelynek során a múltat el kell engedni. Ezt pedig magunknak kell megtapasztalnunk.
Úgy hiszem, mindaz, amit az öt dimenzióban fizikailag létezőnek és tapinthatónak ismerünk és gondolunk, voltaképpen egy egyidejűleg létező, nehezebben megfogható és láthatatlan energia megnyilvánulása. A szellem nagyobb frekvencián rezeg, mint a fizikai dimenzió, és ennél magasabb rendű valóság. A szellem életként mutatkozik meg a formán át.
Titkos vágyam volt, hogy kipróbáljam, lehet-e ezoterikus elméleteket gyakorlati tudássá formálni, vagyis képesek vagyunk-e a spirituális kérdéseket életközelbe hozni.
Az ősi, általam spirituális módszernek nevezett technikák megismerése, elsajátítása tanulást, munkát, komoly erőfeszítést jelentett, ám minél többet tudtam már róluk, minél több saját tapasztalattal rendelkeztem, életvezetésem, felfogásom annál eredményesebb és kellemesebb kalanddá változtatta az életemet.
A Biblia nem a reinkarnációról tanít. Központi tanításának lényege a tudatosság újjászületése egyre magasabb és magasabb szinteken.
Az ébredés akkor veszi kezdetét, amikor felismered és érzed a fizikai, logikus én és a spirituális, képzeletgazdag, lehetetlent nem ismerő én közti különbséget.
Amit magunkról tudunk, az csak egy része, és talán egy nagyon kis része annak, amilyenek vagyunk a tudtunk nélkül.