Annyit tudok, hogy abból, ami a személyiségünket alkotja, sok minden már előre le van fektetve, mire ideérünk. A születés és a halál kerekének hívják ezt, én pedig hiszek abban, hogy már sok-sok alkalommal körbefordultunk.
Spirituális idézetek
Elég erősnek kell lenned ahhoz, hogy megvédd magad a világból áradó hihetetlen feszültségtől és stressztől. Logikus hát, hogy folytonosan táplálni kell a helyet, ahonnan az erő, a tisztánlátás és az energia ered – le kell merülni és élettel kell megtölteni a tudatot.
Nem igazán tudja elhinni az ember, hogy valaki tényleg megvilágosodhat, de belül valami azt súgja, hogy igaz lehet.
A testen túli létben nem létezik megítélési képesség, ezért a karmának teljhatalma van. Ha kellemes karmával rendelkezel, az fog felnagyítódni, ha kellemetlennel, akkor az fog felerősödni. Ezen két belső állapot az, amit sok hagyományban mennyországként és pokolként említenek. Ezért olyan fontos, hogy addig foglalkozz a karmáddal, amíg a megtestesült állapotban vagy. Itt tíz éven belül kidolgozhatod magadból mindazt, ami a test nélküli állapotban száz évig is eltarthat.
Spirituális értelemben a karma a gondolataidból és a tetteidből fakadó energia, ami lehet jó vagy rossz.
A növekedés törvénye azt mondja, hogy önmagadat kell megváltoztatnod ahhoz, hogy megváltoztasd a körülötted lévő dolgokat.
Valahol odafönt, az anyag időtlen és mérhetetlen törvényeiben és nem a hétköznapok gondjában-bajában, az emberi gyarlóságokban kell vigaszra és reményre találnunk, hogy táplálni tudjuk magunkban mindazt, ami maradandóbb az állatnál.
Két évezrede az Isten még annyira közel volt, hogy amikor Jézus belenézett egy másik ember szemébe, és azt mondta, „kövess”, annak a jelenlétnek, annak a pillantásnak olyan mélysége és súlya, akkora ereje volt, hogy az az ember képes volt gondolkodás nélkül otthagyni mindent, és követni Jézust, mert ott volt az Isten velük és közöttük. Annyival spirituálisabb volt az akkori ember, hogy egy ilyen élmény átütő lehetett.
Lényünket csakis a belülről sugárzó spirituális fény határozza meg. Mindannyian a Fényből jöttünk, és ide térünk vissza halálunk után: Fénnyé válunk.
Nem azt mondom, hogy nem ijesztő a halál, vagy hogy nem nehéz feldolgozni a gondolatát, mert mindig az, de a fizikai élet elvesztésének fájdalmával és félelmével együtt jár a spirituális élet ébredése.
Amennyiben volt bármiféle meghatározó eleme a jövőbeli gyógyászattal kapcsolatos látomásaimnak, akkor ez a következő volt: Mi, emberek végre tudomást szerzünk önnön kifinomult spirituális természetünkről. Többé nem fogunk úgy tekinteni fizikai testünkre, mint amely elkülönül spirituális lényünktől. Tisztában leszünk vele, hogy testünk és szellemünk egészsége elsősorban lelkünk egészségén múlik. A lélek finom energiáinak segítségével képesek vagyunk véghezvinni a legeredményesebb gyógyítást.
Útkeresésem során rengeteg dolgot tanultam. A legfontosabb felismerés az volt, hogy nem szegény szerencsétlen emberek vagyunk, akik szeretnének valami misztikus dolgot átélni, hanem hatalmas spirituális lények, akik spirituális élményekre törekszenek. Legtöbbünk azonban még nem jött rá, hogyan is érhetné el ezt.
Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy minden egyes naplemente talán az utolsó lesz a számomra. Azáltal, hogy életemet újból és újból áttekintem, egyre inkább tudatában vagyok annak, hogy ki is vagyok a spirituális birodalomban és itt, ezen a világon.
Bár az életfilm élményét egyszer minden egyes ember átéli a halál után, de ha ez már az életében kezdetét veszi, akkor ez a folyamat segíthet megoldani a családi problémákat. Ráadásul egy ilyen visszatekintés az életben maradó családtagoknak is rengeteget segíthet, hogy a megoldandó problémákkal foglalkozzanak.
Hát meghaltam – gondoltam. Nem voltam már a testemben, és őszintén mondhatom, nem is vágytam rá. Ha egyáltalán valamire gondoltam, csak arra, hogy annak, aki én vagyok semmi köze nincs ahhoz a testhez, amelyet éppen most takarnak le.
A földön élni olyan, mintha nyári táborba küldtek volna. Utálsz mindenkit és hiányzik a mamád.
Az életem másodszori újranézése után a Fénylény megadta a lehetőséget, hogy mindenkinek megbocsássak,aki csak rosszat tett nekem. Elmondta,hogy meg kell nekik bocsátanom, mert ha nem teszem, megragadok azon a spirituális szinten, ahol most vagyok.
A látomásokon keresztül felfedeztem bizonyos dolgokat az emberi testről. Például azt,hogy kisugározzuk a bensőnkből spirituális, mentális és fizikai lényegünket a körülöttünk levő világra.
Ha a figyelmünket vagy tudatunkat vagy elménket a lehetőségre fókuszáljuk, az energiánk is ide fog áramolni. Ennek eredményeképpen a figyelem vagy a megfigyelés révén hatást gyakorolunk az anyagra. A placebohatás nem kitaláció, hanem kvantumfizikai valóság.
Mindannyian isteni teremtők vagyunk, függetlenül bőrszíntől, nemtől, kultúrától, társadalmi helyzettől, műveltségtől,vallási hovatartozástól, sőt, még a múltbeli hibáinktól is.