Ne szerezz túl sok ellenséget, mert még egymásra találnak.
Azt mondtad, hogy minden létező egyszer elvész, de sajnos, tévedtél. Mert a szívembe markolt érzés sosem vész el, bárhogy szeretném.
Nincs ennél rosszabb érzés, nem igaz? Hogy folyton egyedül kell lennünk. Tudom, miért fáj neked, mert régen én is ebben a pokolban szenvedtem. De kiszabadultam, végül találtam embereket, akik fontosak nekem. Többet érnek nekem, mint az életem, megmentettek a borzasztó magánytól. Nem adom őket. Egyiküket sem.
Ha az eső lennék, ami összeköti az eget és a földet, akik soha nem lesznek eggyé… Vajon össze tudnám-e kötni az emberek szívét?
Az élet összes emléke közül nincs annál különlegesebb, mint amikor apává válsz.
Nem vagyunk egyedül… Csak a gondolat, hogy valaki ott van melletted és figyel rád, már ez is sokkal erősebbé tesz minket.
Abból a szeretetből, ami önfeláldozásba torkollik, csak gyűlölet születik, és így megismerjük a szenvedést.
Az életünk csak más szemén keresztül nyer értelmet, mert ha senki nem néz ránk, az olyan, mintha nem is léteznénk.
Mosollyal tudod legegyszerűbben kihúzni magad a nehéz helyzetekből. Még akkor is, ha az a mosoly hamis.