Minden művésznek kell egy múzsa.
Nem hagyhatod, hogy a jövő elvesztése miatti félelem megakadályozza, hogy megéld a mát.
Ha be akarod engedni a szívedbe a társadat, nem elég az ajtókat kinyitnod. Az ablakokat is ki kell tárnod.
Igazság szerint, mindenütt vannak szörnyek. És néha megesik, hogy az ártalmatlannak tűnő vadak a legveszélyesebbek. Nincs szükségük agyarakra vagy karmokra, a sötétben várakoznak észrevétlenül, aztán lecsapnak.
Nem hiszek a kötelező önkéntességben, a cukormázas történelemben, és a hepiendben. De mindennél kevésbé, a furcsa véletlenekben.
Nem hiszek a mennyben és a pokolban, de a bosszúban igen.
Előbb festem pinkre a hajam, minthogy anyámhoz forduljak.
A nagyanyám azt mondta, a titkok olyanok, mint a zombik: sosem halnak meg.
Ha elment az eszem, arról csak a szerelem tehet. A saját szeletünk a tébolyból.
A bizalom olyan, mint egy orchidea. Gyönyörű, ámde törékeny.
A szerelem lényege nem a másik megváltoztatása, hanem megtalálni, aki illik hozzánk.
Úgy teszek, mintha nem zavarna mások ellenszenve. Valójában…igencsak élvezem.
– Közel áll az anyjához?
– Mint egy cellatárshoz az életfogytiglani alatt.
Mindig utáltam a mondást: „Arról írj, amit ismersz.” Semmi másra nem jó, csak arra, hogy megspórold az ihletet.
– Belevágnál a barátkozásba?
– Szeretek vagdosni, barátkozni nem annyira.
Az érzések kapudrogok. Érzelmekhez vezetnek, aztán könnyekhez.