A legtöbb ember fél a pókoktól, gyűlöli őket. De engem mégis végtelen módon lenyűgöztek. Sőt mi több, mellettük vigaszra leltem, közéjük tartoztam. Akárcsak én, ők is magányos élőlények, és teljesen félreértik őket. Ők a világunk igazi istenei, a legfontosabb ragadozók. Lebénítják és felfalják a gyengét, egyensúlyt és rendet hozva egy bizonytalan ökoszisztémába. De az emberek világa megzavarta a harmóniát. Tudod, az ember egy különleges kártevő. Sokasodik, és megmérgezi a világunkat, miközben ráerőlteti a saját rendszerét. Egy rendkívül természetellenes rendszert. Ahol mások rendet láttak, én csak kényszerzubbonyt, egy kegyetlen, elnyomó világot, amelyet kitalált szabályok mozgattak. Másodpercek, percek, órák, napok, hetek, hónapok, évek, évtizedek…minden élet egy kifakult, hitványabb másolata az előtte lévőnek. Ébredés, evés, munka, alvás, szaporodás és halál. Mindannyian csupán várakoznak…arra várnak, hogy véget érjen ez az egész. Közben pedig előadnak egy butácska, rettenetes darabot, nap nap után. Nem voltam képes rá…nem tudtam gúzsba kötni az elmémet, hogy részt vegyek egy őrületben. Nem tudtam színlelni! Aztán rájöttem, hogy nem is szükséges. Saját szabályokat hozhattam, visszaállíthattam a sérült világ egyensúlyát…ragadozóként…mindörökre.
Ha ténylegesen szembenézünk azzal, kik vagyunk, a jóval és a rosszal, akkor teljesedhetünk ki.
Néha túl ijesztő, úgy igazából megnyílni, kimondani mit érzel valójában. Különösen azoknak, akik a legfontosabbak neked. Mert mi van, ha nem örülnek az igazságnak?
Joyce! Vannak dolgok, amiről el lehet késni az életben: egy fogorvosi időpontról, egy egyéves szülinapi zsúrjáról – mert kit érdekel, úgysem emlékszik majd a kis hülye. De ha azért mész, hogy átadd a váltságdíjat, arról elhiheted, egész egyszerűen nem késhetsz el!
Ha félelemben élnek, még az ateisták is megteremtik a saját isteneiket.
– Mi a különbség egy isten és az idegenek között?
– Az egyiket csak képzeljük, a másikat nem ismerjük.
Ha elég ideig játszunk egy szerepet, végül már nem is szükséges játszanunk.
Sok sebészt láttam az egyetemen. Ön sokkal jobb náluk, sokat tanulhatok magától. Ön nagyon arrogáns. Ön szerint ez segít, hogy jó sebész legyen? Emberként nem fáj? Megéri?
Mikor fagyi illata volt az esőnek, a nyuszim felment a mennybe a szemem láttára. Mikor a rézcsöveknek a régi házban égett ételszaguk volt, az öcsém felment a mennybe a szemem láttára. Nem segíthettem nekik, ez szomorú. Egyikük sem kapott esélyt, hogy felnőtt lehessen, de felnőtté kellett volna válniuk. Kellett volna, hogy legyenek gyerekeik, és szeressék őket. És én szeretném ezt lehetővé tenni más embereknek. És szeretnék sok pénzt keresni, hogy lehessen egy tévém.
Miért van az, hogy azok, akik ennek a háborúnak a legádázabb szószólói, minden alkalommal másokat küldenek maguk helyett a halálba?
A változás nem probléma, egész addig, amíg mindketten egy irányba változunk. Csak legyenek közel a koordináta-pontjaink a hátralevő életünkben!
Egy nap alatt minden jóra fordulhat. Az egész életünk megváltozhat egy pillanat alatt. 24 óra. 1440 perc. 86400 másodperc. Csak ennyi kell, hogy megússzuk, hogy megváltozzunk. Egyetlen nap kihúzhat az önsajnálat mocsarából, és egyetlen nap olyan új esélyt kínálhat, amire nem is számítunk.