Legyen szó a leglassabb srácról a tesi órán vagy a világ leggyorsabb emberéről, mindannyian futunk. Az élet lényege a futás. Futunk valami elől, futunk valamihez vagy valakihez. És nem számít, milyen gyors vagy, van, amit nem tudsz lehagyni. Vannak dolgok, amik valahogy mindig utolérnek.
„Egy nap”. Nem ma, nem holnap, nem a jövő héten. Majd „egy nap”. Ezt mondja az ember, amikor valójában arra gondol, „soha”.
Az emberek arról szeretnek olvasni, amire a legjobban vágynak, és csak ritkán élnek meg.
Csak az igazán bátrak érthetik meg a világ működését.
A győzelem semmit sem ér, ha nincs valaki más, aki veszít.
Az evolúció az élet egészét egyetlen szerszámmal kovácsolta: a tévedéssel.
A zongora nem öli meg a zenészt, ha az vadul játszik rajta.
Legyen elég az, amit az élet adott, hisz a világ nem tartozik semmivel.
Mit ér egy játék, ha az ellenfelet vesztésre programozták?
Az emberek azt hiszik, különleges módon érzékelik a világot, mégis, a saját életünk olyan szabályos és olyan zárt, mint a gépeké.
Vannak, akik csak a csúfságot látják a világban, a zűrzavart. Én a szépséget látom. Hiszek abban, hogy mind okkal érkezünk ide, hogy van célunk. És minden úgy lesz, ahogy lennie kell.
Néha-néha iszok pár kortyot, hogy eszembe jusson, miért nem iszom.
Muszáj táplálkoznunk, kibocsátani a salakanyagokat, és oxigént felvenni a sejtműködéshez. Minden más választható.
Mindig van rá esély, hogy a hölgy alkoholfogyasztása és rossz ítélőképessége romantikus estét eredményez.
A tudomány nem kevesebbet követel tőlünk, mint hogy feltétel nélkül rááldozzuk az életünket.
