479 idézet
Mindig is politikai érdeklődésű voltam, és elleneztem a status quót. Ha valakit úgy nevelnek, mint engem, akkor alapvető beállítottságává válik, hogy természetes ellenségként gyűlöli a zsarukat és fél tőlük, ahogy megveti a hadsereget is, mert elviszi az embereket, aztán otthagyja őket valahol holtan.
A sajtó túllép működésének okszerűen velejáró szerepén, ha a közvélemény befolyásolása nem egyszerűen a sajtó állásfoglalásának természetes következménye, hanem kifejezetten azt célozza, hogy az egyik politikai szereplőnek közvetlen kárt okozzon.
Ne feledjük, hogy mindig a politika dönt arról, mely jogokat részesíti előnyben és melyeket mellőzi
Aki a saját jogán válik nagy művésszé, annak nincs szüksége arra, hogy a hatalom seggét nyalja. Akik a politikához dörgölőznek, és a balliberális elnyomást hangoztatják, azoknak a karrierjét a hiányérzet határozza meg, és a kudarcukat mások ármánykodásával magyarázzák.
Garanciák nélkül nem szabad békét kötni, mert a politikában a nagylelkűség hibának számít.
Egy kormányzat számára a pontosan vezetett könyvelés szent dolog.
A legnagyobb szigorral ostorozni kell azokat a nyomorult törtetőket, akik számára a vallás csak puszta eszköz és csak arra való, hogy politikai, jobban mondva üzleti céljaikat szolgálja.
A politikusnak nem szabad a vallást esetleges hibái, hanem sokkal inkább annak a meggondolásnak az alapján értékelnie, vajon talál-e nálánál tényleg jobbat, ami azt helyettesíthetné. Mindaddig, amíg ilyen nincs, őrültség és gazság volna azt kiirtani.
Szívesen láttam volna Orbán Viktort a koncertemen a közönség soraiban, de azt is elmondtam volna neki, hogy már nem kéne az országot vezetnie.
A politika a jelenre vonatkozik, de az egyenlet egy örökkévalóságra szól.
A politika, sőt mi több, a vallási vezetők esetében is igen gyakran nagyon kétséges, hogy több jót vagy rosszat tettek-e.
Nagy pénz van most, és kis foci, mert a kapufa ellen nem lehet kampányt indítani.
Ne menjünk hát a régi idők ösvényén, midőn egyes pártok s egyes személyek valának gyűlölség tárgyai, s a pártokat demonstratiókkal s egyes személyek üldözésével szoktuk gyöngíteni. Ha a szabadság ily védelemre szorul, hogy miatta egyes, kevéssé fontos egyéneket veszünk üldözőbe; ha a szabadság iránt egész lelkesedésünk csak ebben van: úgy menjünk inkább haza kertünk fáinak árnyékába, úgy reánk nem lehet bízni a haza javát.
Hosszabb ideig egy népet sem lehet hajlamai ellenére vezetni.
Aki érzéketlen mások gondjával szemben, előbb-utóbb közönyössé válik övéi iránt is. Lássuk be, a magyar politikai érzék a kiegyezést követően – amikor erre úgyszólván utolsó esély kínálkozott – nem tudott kezelni sorsdöntő kérdéseket: a nemzetiségek gondja iránt közönyösen, ha nem éppen gőggel és ignoranciával viseltetett, elmondható, hogy ezernyolcszáznegyvennyolctól fogva ez a magatartás egyenesen vezetett a nagy trianoni trancsírozáshoz. A méltatlan eljárás földolgozása pedig rettenetes teher, kétségtelenül meghaladja a nemzet lelki erejét.
Trianon tragédiáját nem lehet megérteni csak a békeszerződés szövegéből, illetve az azt közvetlenül megelőző tárgyalásokból. Gyökerei a nagyhatalmak, különösen Franciaország magyarellenességében és érdekeiben, az irredenta mozgalmak törekvéseiben és a magyar nemzetiségi és külpolitika tévedéseiben vannak.
Amit én talán a legjobban hiányolok a magyar Trianon-politikából, az a nagyvonalúság. Nagyvonalúság ahhoz, hogy a Trianon-politika elsősorban ne sérelempolitika legyen, hanem a Kárpát-medence (wannabe) vezető hatalmának politikája. A folyamatos ütközés jól mutat a szavazótábor előtt, de oda vezet, hogy nem tudunk véghezvinni nagy, határon átívelő projekteket. Oda kellene eljutnunk, hogy a környező országok politikai elitje elfogadja, hogy ha félretesszük a nemzeti politikai kérdéseket, és szigorúan gazdasági, logisztikai és észszerűségi szempontból nézünk egy felvidéki vagy erdélyi vagy délvidéki problémára, akkor az optimális megoldás az, amelyben benne van Magyarország is.
A politika az igazság helyét foglalta el. Veszedelmes időszak!
De kérdem jónak tarthatja-e ezt a többség: az elöljárót, vagy a nagyokat, vagy a kormányt nem szabad sérteni? Ha ezt olyképpen lehetne a néppel közölni, hogy az illető elöljárók, nagyok, kormány észre ne vennék, még nem sok kifogásom volna ellene; de midőn az elöljárók, a nagyok s a kormány tudja, hogy őket nem szabad illetni vagy sérteni: nem természetes-e, hogy magukat büntethetetleneknek értvén elfajuljanak, a legnagyobb gonoszságokra vetemedjenek? Ez keserű gúny volna az emberi észre nézve. A polgári társaságban némelyeknek azon mentességet adni, hogy őket bántani ne legyen szabad – abszurditás. Azoknak, kik ily törvényt hozni képesek, a polgári társaságról fogalmuk sincs. Én ellenkezőt tartok: a polgári társaságban a nagyokat, elöljárókat, kormányt kétszeresen, sőt háromszorosan kell büntetni; szóval méltósági fokozatuk arányában nőljön bántatásuk vagy büntetésük.
Ha a törvényhozásba a végrehajtó befoly, a szerkezet rossz; ha a végrehajtó törvény elébe nem idézhetik, hanem a törvényen felül áll, a szerkezet rossz; ha a büntető törvényszéken az igazgató részt vesz, a szerkezet rossz; ha a törvényszéki bírákat a végrehajtó önkénye szerint nevezi ki, a szerkezet rossz; ha a hatóság nem maga választja elnökét, a szerkezet rossz sat. rossz.
