Gyerek akarok maradni! Amint az ember teljesen elveszíti a gyerekségét, akkor megöregedett, és valamivel le kell számolnia. Nem baj az, ha felnőttünk, de nem szabad öreggé válni!
Öregedés idézetek
Elmúlnak az évek. Az ember kiöregszik a „helyes fiatal srác” szerepből. Amikor először „lemikibácsiztak”, akkor csak 45 éves voltam. Ahhoz is hozzá kellett szoknom, hogy magáznak. Hogy ne menjek nagyon messzire: jön egy 40 éves ember, aki interjút kér és magázva beszélget velem…
Még mindig sokat dolgozom, szerintem a munka fontos az időseknek is. Szellemileg karbantart.
Nagyon jól érzem magam a 100 évemhez képest. Néha több energiám van, mint máskor – de soha nem kelek rosszkedvűen. Olyan érzésem van, mintha körülbelül 13 éves lennék.
Minél több homokszem pergett le életünk homokórájából, annál tisztábban láthatunk át rajta.
Az öregkor szépségeit csak akkor tudjuk meglátni és megélni, ha visszatekintve az életünkre azt érezzük, teljes életet éltünk. Küzdöttünk, szerettünk, éreztünk, építettünk, néha romboltunk, és bejártunk egy szép, kacskaringókkal teli, hosszú utat. Bölccsé váltunk, mosolygós, öreg bölccsé, akinek a ráncaiban ott lakik a világ.
El ne búcsúzz tőlem, Noah, meg ne próbáld! Amikor elmész, megöregszem. Minden ránc az arcomon egy búcsúszó tőled.
Fiatalkorban folyton meg akarunk halni. Ötven felé jön az új mánia, az ember élni szeretne.
Most már abban az állapotban vagyok, hogy örülök az öregkoromnak, ami nagyon nagy baj, mert régebben utáltam az öregedést. Nagyon örülök annak, hogy kívül vagyok mindenen.
Biztosan hallotta már az idős emberektől, legalábbis a szerencsésektől, hogy amikor abbahagyják a munkát, igyekeznek elfoglaltságot találni. Minden épelméjű ember ezt akarja, mert azzal a saját továbbélését biztosítja. Aki mindent abbahagy, az el is megy nagyon hamar.
Nem felejtem el: kék szemű, szőke,
karcsú s nagyon magas növésű voltam.
Ma görbe háttal botorkálok, mintha
ifjúságomat keresném a porban.
Nyugdíjba mentem. Az ember kifárad.
Végigolvastam a kölcsönkönyvtárat,
s a kávéházban ültem lenn vasárnap,
s nem volt már semmi vágyam, célom, semmi
tervem, csak egy: pihenni és pihenni.
A vénség éveinek van egy előnye is: abban is meglátom a szépséget, amiben korábban észre sem vettem. De csak azért, mert az elvárásaim sokkal földközelibbek.
Sohasem értettem azt a gondolatot, hogy az embernek le kell eresztenie, ahogy öregszik. A lelassulás egyáltalán nem olyan dolog, ami jellemző lenne rám. A cél az, hogy jóban és rosszban ugyanúgy folytasd az egészet.
A szabadság érzése valami olyan, ami boldogan jön el a korral és az élettapasztalattal.
Amikor az ember elveszíti a szüleit, hirtelen egy új világba kerül. Mintha addig csodaországban élt volna. Minden új benne, már nem ölel magához és soha nem leszel az, aki voltál. De úgy gondolom, valahogy így válunk érettebbé, ami pedig az öregedés ajándéka.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az élet rövid, észre sem vesszük, s már itt az öregség.
Megmarad az öregekben a szellemi frissesség, csak maradjon meg az érdeklődés és a szorgalom.
Én egyaránt dicsérem az ifjat, ha van benne valami az öregből, és az öreget, akiben van valami az ifjúból; aki így él, az testben lehet öreg, de lélekben sohasem.