Idős korára jön rá az ember, mennyi mindent elmulasztott.
Öregedés idézetek
Az öregedésről szóló idézetek segítenek elfogadni az idő múlását és annak természetes velejáróit. Ezek a gondolatok rámutatnak az élettapasztalat értékére, és arra, hogyan találhatunk szépséget minden életszakaszban.
Alig várom, hogy megöregedjek, nyugdíjba vonuljak, és mindenféléket mondjak, csak hogy lássam, hogy reagálnak az emberek. Ez lesz a legfőbb szórakozásom. Ez az álmom.
Ruganyos, őszhajú aggastyánok
ifjan kacagnak a szélbe
s csak az lesz öreg, nagyon öreg,
ki megúnta az életet.
Az embernek túl későn jön meg az esze és túl hamar öregszik meg.
Szerettem ezeket az öregeket, mérhetetlenül tiszteltem és társtalan magányosságukban sajnáltam őket, mert alig tartoztak valahova, és örökké elmenőben voltak.
A testi erő hanyatlása annak az előjele, hogy végéhez közeledik az aktív munka életszakasza. Nincs ebben semmi szomorú, nem valakinek az elbocsátásáról van szó, aki még ragaszkodik a pozíciójához. Üdvözöljük inkább örömmel az érettséget, mint a kiteljesedés állapotát.
Bizonyos okok miatt öregnek érzem magam. Úgy érzem valóban, hogy öreg a lelkem. Sokat láttam és sokat tapasztaltam. És a ledolgozott sok-sok év után nehéz elfogadni, hogy még csak huszonkilenc éves vagyok. Már huszonnégy éve csinálom.
Időskoromra megtanultam, hogy mi a türelem, az odafigyelés, a szeretetteljes törődés, és afféle apafigura lett belőlem. Feltűnt, hogy azóta egyre többen keresik a társaságomat olyan emberek, akik nem találják a helyüket a világban. Ha találkozol valakivel, akin látod, hogy szenved a magánytól, őszintén mondhatod neki: „Tudom, mit érzel”. Meggyógyítani nem tudod, de legalább ott vagy mellette.
30 éve nem iszom alkoholt, nem dohányzom, mert szerintem ezek alapvetően meghatározzák egy nő öregedését.
Az életkor csak egy szám. Van, aki összeomlik, van, aki riadtan várja, hogy betöltse a negyvenet. Van, aki az ötvenet várja riadtan, aztán rájön, hogy ötvenéves és egynapos lett, mégsem történt semmi dráma, de ettől még drámát csinál, mert a közösségi média szereti a drámát. Én meg azt mondom, hogy teljesen mindegy, hogy hány éves vagy.
A fiataloknak több okuk van a félelemre, mint az öregeknek a panaszra. A jövő nyomasztóbb, mint a múlt.
Úgy látom, valahogy könnyebb az öregség, ha az ember kicsit flúgos. Főleg, ha a többiek azt hiszik, Istennel beszélget!
Fiatalabb korunkban a testünk még sok mindent megbocsát, így nekem is idő kellett, hogy rájöjjek: tisztelnünk kell a testünket. Amikor idősebbek vagyunk, akkor bizony csak árnyéka vagyunk önmagunknak, ha előző este kicsit többet ittunk vagy keveset aludtunk. Ez pedig nagy visszatartó erő!
Amikor közel jártam a 60 évhez, rájöttem, hogy hamarosan kezdődik életem harmadik felvonása. Egyet biztosan tudtam, hogy nem akarok megbánással a szívemben életem végére érni, és arra is rájöttem, hogy ahhoz, hogy tudatosan éljem meg az elkövetkező éveket, nagyon pontosan meg kell határoznom, hogy miken is mentem keresztül. Egyfajta belső utazás volt ez, aminek eredményeképpen teljesen másképpen tekintek magamra, és most már azt is tudom, hogy a tudatosság a legfontosabb az életben.
Amikor a pincérnő leteszi a vacsorát az asztalra, az öregek a vacsorára néznek, a fiatalok meg a pincérnőre.
Fiatalon tegyél szert olyasmire, ami kárpótol majd öregségedért. S ha úgy gondolod, hogy az öregség bölcsességgel táplálkozik, akkor már fiatal korodban munkálkodj azon, hogy öregségedben ne legyél híján e tápláléknak.
Siratom ifjúságomat,
Melyben oly sokat hergelődtem,
S mely, hogy a vénség rámszakad,
Elrejtőzött a tűnt időben.
Ellovagolt? Gyalog szökött? Nem!
Jaj, hogyan hát? Ki tudja! – Hopp,
Csak úgy elrepűlt észrevétlen
S kincseiből mit sem hagyott.
És aki részegen röhög
még ifjúsága idején,
akárhogy zúzott és törött,
majd megfontolt lesz, mire vén.
A fiatalember vérében születő idők nyara lobogott, az öreg a tavasznak csak bársonyos melegét érezte.
Ahogy az ember öregszik, úgy ébred rá, milyen gyorsan rohan az idő, s csak arra érdemes időt szánni, ami a lelkünket felüdíti, mások életét könnyebbé teszi.