Nem felejtem el: kék szemű, szőke,
karcsú s nagyon magas növésű voltam.
Ma görbe háttal botorkálok, mintha
ifjúságomat keresném a porban.
Nyugdíjba mentem. Az ember kifárad.
Végigolvastam a kölcsönkönyvtárat,
s a kávéházban ültem lenn vasárnap,
s nem volt már semmi vágyam, célom, semmi
tervem, csak egy: pihenni és pihenni.
A vénség éveinek van egy előnye is: abban is meglátom a szépséget, amiben korábban észre sem vettem. De csak azért, mert az elvárásaim sokkal földközelibbek.
Sohasem értettem azt a gondolatot, hogy az embernek le kell eresztenie, ahogy öregszik. A lelassulás egyáltalán nem olyan dolog, ami jellemző lenne rám. A cél az, hogy jóban és rosszban ugyanúgy folytasd az egészet.
A szabadság érzése valami olyan, ami boldogan jön el a korral és az élettapasztalattal.
Amikor az ember elveszíti a szüleit, hirtelen egy új világba kerül. Mintha addig csodaországban élt volna. Minden új benne, már nem ölel magához és soha nem leszel az, aki voltál. De úgy gondolom, valahogy így válunk érettebbé, ami pedig az öregedés ajándéka.
A tapasztalat azt mutatja, hogy az élet rövid, észre sem vesszük, s már itt az öregség.
Megmarad az öregekben a szellemi frissesség, csak maradjon meg az érdeklődés és a szorgalom.
Én egyaránt dicsérem az ifjat, ha van benne valami az öregből, és az öreget, akiben van valami az ifjúból; aki így él, az testben lehet öreg, de lélekben sohasem.
Az idő repül! Már olyan idős vagyok, mint a szüleim voltak az én koromban.
Idő idézetek, Öregedés idézetek, Rohan az idő idézetek, Vicces idézetek
Mert rohan az idő, rátipor,
recseg a tüdő, meginog a gerinc, elborul a lélek.
Lerombolt szerveim sikonganak, vadulnak,
érzékeim roppanva kimúlnak.
Mégis imádlak, élet.
Élet idézetek, Idő idézetek, Öregedés idézetek, Rohan az idő idézetek
Minden kétszer annyi időbe telik. Az idő viszont rohan. Minden pillanatban más a világ.
Érdemes arra gyúrni, hogy az ember ne vén trotty (vagy szatyor), hanem stramm öreg faszi (vagy nőci) legyen.
Ahogy öregszem, egyre inkább megértem, hogy milyen fontos a harmónia és a tudatosság.
Bosszant az öregedés. Szinte fáj, ahogy a szellem érik és élesedik, a test meg lassan hanyatlik.
Remélem, nem gondolja, hogy egy ötvenes nőt öregnek tartok!
Felnőttnek tekintem, aki tudja, hogy nem cicababa.
Hát egyrészt mindenki megöregedett, ez természetes, de akkor azért majdnem dobtam egy hátast, mikor kiderült, hogy a Himlős Jancsi immáron Annamarie, és már tizenkét éve háziasszony Berlinben.
Amit az ifjúságnak a külvilágban kellett megtalálnia, és meg is talált, azt az öregedő embernek önmagában kell keresnie. Ez olyan probléma, amely az orvosnak sok fejtörést okoz.
Teletömted magad bonbonnal netalán
újév napján? Miért ne? Hisz túlzott adagja
azzal járhat, hogy a bélnyílást zárva tartja,
emésztési zavart vonván maga után.
De, hitemre, elég, hogy ily ostobaságnak
éljünk, mert az idő fogai egyre rágnak
bennünket. Napjaink hajlóban. A falánk
gödör tátong felénk, mit jól semmi se laktat –
Elbukottaknak és szűzeknek egyaránt
mikor eljön a nap, rosszaknak s igazaknak,
le kell rónunk adónk, az elháríthatatlant.
Öreg vagyok, beteg, és megfogadtam, inkább festés közben halok meg, minthogy a megalázó agylágyulás kerítsen hatalmába, hisz ez fenyegeti az öregeket, akik hagyják, hogy testet-lelket elbutító szenvedélyek legyenek úrrá rajtuk.