Nem árt, ha az ember a legnehezebb helyzetekben is meg tudja őrizni a lélekjelenlétét. Ha kacagni tud akkor is, amikor sírni volna kedve. Kell hozzá jó adag önirónia. Az mindig segít.
Önismeret idézetek
Nem tudom, hogyan lesz valakiből nagy bokszoló. Hazudnék, ha azt mondanám. Mindenkinek megvan a maga útja. Az én utam az áldozat útja volt. Az odaadásé és a fegyelemé. Csupa olyasmi, amiért sosem voltam oda. Soha. Eléggé önző voltam. Önző és lusta. De amikor összekerültem Cus D’Amatóval, akkor valahogy mégis rám ragadtak ezek a tulajdonságok. Megtanultam áldozatot hozni. Feladni azt, amit fontosnak hittem, egy olyan célért, ami még fontosabb. A fegyelem pedig az, hogy csinálsz valamit, amit utálsz, méghozzá úgy csinálod, mintha szeretnéd.
Kamaszkorom káosza hirtelen másodlagossá változott, a gitározás került életem középpontjába, ez biztosított számomra szilárd talajt, amelyen megvethettem a lábamat. Nem vezettem naplót, konstruktív módszerekkel nem igazán tudtam kifejezni az érzéseimet, de a gitárnak köszönhetően kezdtem tisztába kerülni önmagammal.
Sok napi döntésünk olyan önmagunkra vonatkozó információkon nyugszik, amelyek „igazságként” vannak eltárolva bennünk – de amelyek valójában nem mások, mint idejétmúlt régi tapasztalatok, a családban, a barátoktól és társaktól hallott dolgok, és az olvasottak, a televízióban látottak-hallottak tarka keveréke.













