Önismeret idézetek

Szombathy Gyula

Nem árt, ha az ember a legnehezebb helyzetekben is meg tudja őrizni a lélekjelenlétét. Ha kacagni tud akkor is, amikor sírni volna kedve. Kell hozzá jó adag önirónia. Az mindig segít.

Mike Tyson

Nem tudom, hogyan lesz valakiből nagy bokszoló. Hazudnék, ha azt mondanám. Mindenkinek megvan a maga útja. Az én utam az áldozat útja volt. Az odaadásé és a fegyelemé. Csupa olyasmi, amiért sosem voltam oda. Soha. Eléggé önző voltam. Önző és lusta. De amikor összekerültem Cus D’Amatóval, akkor valahogy mégis rám ragadtak ezek a tulajdonságok. Megtanultam áldozatot hozni. Feladni azt, amit fontosnak hittem, egy olyan célért, ami még fontosabb. A fegyelem pedig az, hogy csinálsz valamit, amit utálsz, méghozzá úgy csinálod, mintha szeretnéd.

Slash

Kamaszkorom káosza hirtelen másodlagossá változott, a gitározás került életem középpontjába, ez biztosított számomra szilárd talajt, amelyen megvethettem a lábamat. Nem vezettem naplót, konstruktív módszerekkel nem igazán tudtam kifejezni az érzéseimet, de a gitárnak köszönhetően kezdtem tisztába kerülni önmagammal.

Kassai Lajos

Egész eddigi tevékenységem arra irányult, hogy kitaláljak valamit, de kitalálni csak hazugságot lehet. Mert minden, amit az ember kitalál, az hazugság. Nem kitalálni kell a dolgokat, hanem megtalálni. Szemlélővé kell válni, keresővé, tanúvá, mert az igazság az öröktől fogva létezik.

Buda Béla

Nagyon könnyen minősítjük értelmetlennek a másik ember viselkedését, ha az a mi sémánkba nem illik bele. 

Denis Waitley

Életünk minden pillanatában úgy programozzuk (vagy hagyjuk másoknak, hogy programozzák) az „énképrobotunkat”, hogy vagy nekünk, vagy ellenünk dolgozzon.

Denis Waitley

Te vagy a legfontosabb kritikus. Egyetlen véleménynek sincs olyan befolyása arra, hogyan érzed magad, mint annak, ahogyan önmagadról vélekedsz. És a legfontosabb megbeszéléseket, eligazításokat és beszélgetéseket, amelyekben valaha is részed lesz, önmagaddal folytatod.

Denis Waitley

Sok napi döntésünk olyan önmagunkra vonatkozó információkon nyugszik, amelyek „igazságként” vannak eltárolva bennünk – de amelyek valójában nem mások, mint idejétmúlt régi tapasztalatok, a családban, a barátoktól és társaktól hallott dolgok, és az olvasottak, a televízióban látottak-hallottak tarka keveréke.