Ha a szem önmagát akarja látni, egy másik szemben kell szemlélnie önmagát.
Önismeret idézetek
Sok embernek szerzek örömet, mások meg a falra másznak tőlem. Ezt hívják megosztó figurának? Napként sugárzom, máskor pedig megfagyasztom magam körül a levegőt. Ilyenkor rohadtul szégyellem utána magam. Eddig legalább már eljutottam.
Tápláld magadban az energiát, amit kiskorod óta használsz. Attól ne félj, hogy sokan elutasítanak. Erősítsd meg a határaidat. Nem kell mindenkitől meghallgatni a kritikát, nemhogy elfogadni. Amilyen nagy pofád van, magadat is nagyobb pofával és oroszlánszívvel védhetnéd. Nem véletlen, hogy a kapcsolódás a legnagyobb kihívás számodra az életben. Magadhoz is megtanulhatnál biztosabban kapcsolódni.
Először is, a legnagyobb gond, hogy limitáljuk saját magunkat. Előre megmondjuk, hogy mi teljesíthető és mi nem.
Ha legbelül szégyent hordozol magadban és feldolgozatlan traumákat, akkor nincs az a pénz vagy siker, ami be tudná tölteni ezt az űrt.
Magán kívül sosem lát mást, ki színlel,
hisz önteltsége mindent eltakart már.
Ha látást kapsz ajándékul az égtől,
Sosem látsz majd esendőbbet magadnál.
A „miértek” helyett „hogyanokat” kellene kérdeznünk. Érdemes lenne kiírni hűtőnk ajtajára, hogy ez csak egy megoldandó feladat, semmi több! A legtöbb kérdés, amitől szorongunk, nem éri meg a rengeteg aggódást, a rengeteg újratervezést, a fantáziánk kismillió variációját, hogy milyen dráma következhet abból, ha nem jól döntök.
Nem minden szónak van helye a lelkünkben, ezért néha bölcs dolog megszűrni a hallottakat, hiszen mi állunk a gondolataink őrbástyáján.
Nagyon sokáig kívül kerestem a boldogságot, másoktól vártam azt. Az elmúlt években egyre inkább rájöttem, hogy belül kell keresnem, önmagamban. Akkor tudok adni is a legtöbbet, ha belül rendben vagyok. A boldogságot nem lehet kierőszakolni, nem lehet üstökön ragadni és birtokolni, különös portéka az. Inkább a szeretet és a könnyedség szüli. Leginkább akkor érzem, amikor a feleségemmel vagy a fiaimmal, az unokámmal lehetek, vagy épp a színpadon vagyok.
Mindig, mindenhol ugyanaz a Pataky Attila vagyok, de nem vagyok azonos egyetlen szerepemmel sem, és azzal sem, amit mások rólam gondolnak, mi több, tíz vagy pláne negyven évvel ezelőtti önmagammal sem. A rockzenészt azonosítják a színpadi megjelenésével és egykori önmagával, de még egy rockertől sem tagadható meg a változás joga. Folyamatosan változunk, fejlődünk.
A rák lelkemmel nagyon szolgálatkészen éltem az életemet, nagyon szerettem volna, hogy mindenki szeressen. Mindig próbáltam megmagyarázni mit miért teszek, de erről mostanában eléggé letettem. Nem szeretnék senkit megbántani, de nagyon megnézem, hogy kire szánok időt.
Az önkifejezés nehéz és önző dolog. Mindent felfal, még az ént is. A végén rájössz, hogy nincs már éned, amit kifejezhetnél.
Vagyunk így néhányan… csak lassan melegszünk fel… nem olyan könnyű ám szeretni… elkövetünk egy csomó baklövést.
A pszichoszomatikus betegségek lelki eredetűek, és esetükben fontos lehet átgondolni, hogy a tünetek megjelenésével mit akar számunkra üzenni a pszichénk. A tüneteink sok esetben arra kényszerítenek bennünket, hogy figyeljünk magunkra, foglalkozzunk az életünkkel, jóllétünkkel, és ne mindig valami önmagunkon kívülin – a munkán, a családon – legyen a fókuszunk. Keserves tanulás ez, emiatt fontos, hogy az öngondoskodás és az önszeretet gyakorlásával elérjük, hogy ne betegítsük meg önmagunkat.
Mit jelent az, hogy önazonos? Most, hogy ráébredtél, hogy Bözsi létezik, és az elméd nagy részét ő vezérli, az eddigi önazonosság mit is jelent pontosan? Lehet, hogy negyven évig az volt az élményed, hogy önazonos döntéseket hoztál, és negyven év után ráébredhetsz, hogy szülőazonos, társadalomazonos, sémaazonos, vagy Bözsi-azonos életnek kellene inkább nevezni, nem pedig önazonosnak. Ha azt sem tudod, ki vagy valójában, és hogyan irányítsd az elmédet, a gondolataidat, az érzéseidet, akkor hogy lehetsz önazonos? A vágyaid többsége gerjesztett vágy. Ha mögéjük nézel, rájössz, hogy még azok sem az tieid. Tele vagy célokkal, amelyek valójában nem is a te céljaid. Csak akarnád akarni őket. Gyakran pontosan ezért halogatsz, vagy hagyod félbe őket.
Nem vagyok egy zárkózott ember a való életben – bármit megosztok veled –, de a nagy nyilvánosságot tekintve már az elején világos volt számomra, hogy ha ezt a benyomást keltem, hogy mennyire zárkózott vagyok, akkor sokkal inkább tiszteletben tartják a magánszférámat. Létrehoztam egyfajta védőburkot, amellyel kizártam például azt, hogy sajtófotózást vállaljak a gyerekeimmel együtt.
Én nem Draco vagyok, Draco pedig nem Tom Felton. A kettőnk közti határvonal azonban nem fekete-fehér. Sokkal inkább a szürke árnyalatai alkotják.
Csak egyszer élünk, és az életedet eltöltheted azzal, hogy leragadsz a múltban, siránkozva vagy mérgelődve a rossz döntések miatt, melyeket hoztál, megkeseredve a mások által okozott fájdalmaktól, vagy tanulhatsz a múltból, és engeded, hogy megérkezzen a jövő.
Még én sem tudom biztosan, mi is az igazság magamat illetőleg. Teszem azt: mennyire vagyok bolond és mennyire épelméjű? Nem tudom. Különleges adottságom jóvoltából sokra vittem Londonban a mesterségemben. De Don Quijote a példa rá, hogy ha valaki ésszel sokra viszi, attól még sültbolond is lehet.
Az idézet, amelyik azt mondja, hogy nincs idő megállni és tűnődni – rám sose illett. Mintha életem jó részét, talán túl nagy részét azzal töltöttem volna, hogy csak álltam és nézelődtem, s ma reggel megint csak ezt csináltam.