Szerintem a diliházi dokik hülyébbek, mint a bent tartózkodó páciensek.
Ozzy Osbourne
1948. december 3. - 2025. július 22.
angol énekes
Ozzy Osbourne idézetek lázadásról, zenéről és élettapasztalatról – őszinte, karakteres gondolatok a heavy metal legendájától.
Lemmyt még életemben nem láttam részegen összeesni – még húsz vagy harminc korsó után sem. Nem tudom, hogyan csinálja. Nem lepne meg, ha túlélne engem és Keith Richardst is.
A tágabb családi körömbe tartozik Jesse és Frank James, II. Miklós orosz cár és I. György angol király is. Biztos vagyok benne, hogy az angol királyi család felugrik a Holdra örömében, amikor ezt megtudja.
Nekem egyébként nem igazán volt szükségem gyakorlásra, hogy azzá váljak a színpadon, aki amúgy is vagyok. Elmebeteg vagyok a természetemnél fogva, és egy született őrültnek nincs szüksége gyakorlásra – ők csak simán olyanok.
Azt mondják, nem a fegyverek, hanem az emberek ölnek embereket… de sokkal nehezebb lenne egy kiba**ott elmebetegnek tömeggyilkossá válnia, ha egy ütött-kopott palacsintasütőt kellene használnia, nem pedig egy félautomatát.
Legtöbbünk egy elcseszett elmebeteg, vagy így, vagy úgy. Csak egyesek jobban tudják leplezni, mint mások.
Emlékszem arra, amikor 1968-ban az egyik Black Sabbath-os zenésztársam, Terence „Geezer” Butler – az első vegetáriánus, akivel életemben találkoztam – megevett egy hotdogot Belgiumban, mert le volt égve, éhezett, és ez volt az egyetlen étel, amihez aznap hozzájutott. Szegény fickó pár órával később már a kórházban feküdt. Szerintem 1983-ig nem tudott szarni utána.
Ha bárki azt mondta volna nekem néhány évvel ezelőtt, hogy egy tanácsokkal teli könyv írására adom a fejemet, orrba vágtam volna, amiért szórakozik velem.
Nem vagyok rá büszke, hogy ültem, de ez is az életem része, úgyhogy meg se próbálok úgy tenni, mintha nem történt volna meg, ahogy azt mások szokták.
A csávó úgy nézett ki, mint amikor a kert végében álló kőbudinak gyereke születik a Sziklás-hegységtől.
Emlékszem egy gyerekre, aki mindig az iskolai uniformist hordta (akkor is, amikor nem volt kötelező), mindig megcsinálta a leckét, és mindig mindenben a legjobb volt. Eközben én tolvaj, gazember és az iskola aranyhalának gyilkosa voltam. Ő kalauz lett, én rocksztár. Ha ez eszembe jut, mindig röhögnöm kell.
Rengeteg ember tanúsíthatja, hogy az iskolai megaláztatások csak erősebbé tesznek, és hogy meg kell tanulni elviselni őket, ha boldogulni akarsz az életben. Az a gond, hogy ha naponta ötszázszor mondják rád, hogy „nagyorrú”, merthogy valóban a Mount Everest nőtt az arcodra, akkor ez a jó tanács kur*ára nem segít rajtad. Mint mindig, olyan emberek mondják, hogy el kell viselned a helyzetet, akiknek sosem kellett hasonló problémával megküzdeniük.
Akik együtt élnek, és azt állítják, hogy még sosem veszekedtek, azok egy másik bolygóról jöttek.
A Motörhead volt az előzenekarunk párszor azon a turnén. Volt egy ilyen régi hippibuszuk – az volt a legolcsóbb, amit találtak –, és Lemmy mindig csak egy bőröndnyi könyvet hurcolt magával. Ez volt mindene, eltekintve a ruháitól a hátizsákjában. Lemmy imád olvasni. Napokat el tud tölteni vele. Egyszer feljött velünk a Howard Hughes házba, és ki se lépett a könyvtárból.
Negyven éven keresztül azt hittem, hogy szédülök, aztán végül elmentem az orvoshoz, aki azt mondta: „Mr. Osbourne, a problémát az okozza, hogy ön részeg. Nagyon részeg.”
Akkor tudod meg, hogy kik a barátaid, amikor szar kerül a ventilátorba.
Ahogy korábban is említettem, nem javaslom senkinek sem, hogy LSD-t szedjen. Másrészről viszont tényleg tágítja a tudatot. Egyszer például, amikor teljesen el voltam szállva, Staffordshire mellett betévedtem egy legelőre. ahol hosszasan elbeszélgettem egy tehénnel. Egy kis idő után ez a tehén odafordult a mellette álló másik tehénhez és azt mondta neki: „Ba**ódjak meg, ha van ilyen – ez az ember tud beszélni!”
Pont a múltam tett azzá, aki vagyok.
Még egy-egy mosolygó arcot is felvarrtam a térdeimre, hogy felvidítsam magam, amikor reggelente a klozeton ülök.
Olvasni nagyszerű, de tényleg! Kiba**ott szuper dolog elmélyülni egy könyvben, mindenkinek képesnek kellene lenni rá.
Ozzy Osbourne idézetek – lázadás, őszinteség és a rock örök energiája
Ozzy Osbourne a heavy metal történetének egyik legikonikusabb alakja, a Black Sabbath frontembereként és szólóelőadóként egyaránt generációk zenei gondolkodását formálta. Karrierje során a rockzene lázadó szellemiségét képviselte, miközben személyes megszólalásaiban gyakran meglepő őszinteséggel beszélt sikerről, küzdelmekről és az élet árnyoldalairól.
Az Ozzy Osbourne idézetek egyszerre nyersek, humorosak és emberközeliek. Szavai mögött ott van egy hosszú pálya minden tapasztalata: a hírnév súlya, a hibákból való tanulás és a kitartás, amely a legnehezebb időszakokon is átsegít. Gondolatai gyakran emlékeztetnek arra, hogy a zene nemcsak szórakozás, hanem önkifejezés és túlélési forma is.
Ez a gyűjtemény azokhoz szól, akik értékelik a szókimondó, kompromisszummentes gondolatokat, és akik számára a rock nem csupán műfaj, hanem életérzés. Ozzy Osbourne mondatai azt üzenik, hogy a hitelesség sokszor fontosabb a tökéletességnél, és hogy a legnagyobb erő abban rejlik, ha valaki önmaga mer maradni.
Az itt összegyűjtött idézetek felidézik a rock and roll szabadságát és azt a különleges energiát, amely Ozzy Osbourne pályáját évtizedek óta meghatározza.