Amit választunk, az egy dolog, de hogy miért döntünk úgy, hogy így élünk, az már egy másik. Részben genetikai okokból döntünk úgy, hogy egy konkrét lelkiállapotba és hozzáállásba ragadva éljünk, részben pedig azért, mert az agyunk egy része (az a része, amelyet az ismétlődő gondolataink és reakcióink huzaloztak be) korlátozza a rálátásunkat a lehetőségeinkre. Mintha csak túszok lennénk egy eltérített repülőgépen – úgy érezzük, beszíjaztak minket az ülésbe –, amely egy nem önként választott cél felé száguld, és egyáltalán nem látjuk a rendelkezésünkre álló többi lehetőséget.
