Mindenki a saját látásának korlátait véli a világ korlátainak.
Gyakorolnunk kell azt is, hogy jól éljük meg az életünket. Ahogy jól sütni, zongorázni, vagy rajzolni is csak gyakorlattal lehetséges. Aztán ha szerencsénk van, egyre könyebben vészeljük át a nehéz időszakokat, és egyre nagyobb örömmel fog eltölteni, amikor jól mennek a dolgaink.
Tudja, az én koromban már megtanul néhány dolgot az ember. Hogy nem ígér, ha boldog, és nem határoz el semmit, ha boldogtalan.
Pedig pontosan tudta, hogy az életben igenek és nemek léteznek csupán, az átmeneti állapotokkal csak magunkat kábítjuk, mert azt hisszük, hogy azáltal valami rosszat sikerül elodázni. Pedig amikor azt mondjuk valamire, hogy majd meglátjuk, már igazából megláttuk, csak még nem szedtük össze a bátorságunkat, hogy ki is mondjuk.
Anyám szerint a boldogság is elhatározás kérdése. Vannak emberek, akik elhatározzák, hogy a lehetőségeik között boldogok lesznek, és vannak olyanok, akik az irreális vágyaik által hajszolva olyan útra lépnek, ami csalódásokhoz vezet. Anyám ezt irányításnak nevezte, vagyis hogy az ember addig vegye át az irányítást az érzései fölött, amíg az érzései nem veszik át az irányítást fölötte, mert akkor minden elveszett. Ma már ezt a képességet önismeretnek neveznénk.
Lehetsz szupersztár és önmagad. Ez vagyok én. Önmagam vagyok. Tudom, hogy néha meg kell tennem pár dolgot a futball miatt, az üzletért, mert híres vagyok, de amikor hazamegyek egy normális srác vagyok. Kylian, aki a családjával élvezi a szabadidejét. Olyan vagyok, mint te, egy rendes srác.
Néha az, amit el akarsz érni, sokat kivesz belőled. Gondold meg jól, tényleg annyira akarod-e.
A hiúság káros az egészségre. Ha beléd mar, cselekedj! A súlyos vérveszteség halált okozhat.
Szorgalmas, takarékos valék; kevéssel beértem, nagyra nem vágytam; tudva roszat nem cselekedvén erkölcsiségem tiszta, lelkiismeretem nyugott vala.
Értékeld ki az életed a maga teljességében! Mindannyian sok időt vesztegetünk értelmetlen marhaságokra. Hosszú órákat pocsékolhatsz el a közösségi médiára és a tévézésre, amelyek az év végére egész napokká és hetekké adódhatnak össze, ha úgy adnánk össze az időt, ahogy az adózási tételeket szokás. Ne ódzkodj tőle, mert ha tudnád az igazságot, deaktiválnád a Facebook-fiókodat, és elvágnád az optikai kábelt. Ha azon kapod magad, hogy komolytalan beszélgetéseket folytatsz, vagy olyan tevékenységek csapdájába esel, amelyek semmiképpen sem tesznek jobbá, lépj tovább!
A legtöbben sajnos éppen akkor adjuk fel, amikor alig 40 százalékát használtuk csak ki a maximális teljesítményünknek. Amikor úgy érezzük, hogy már elértük a végső határt, még mindig ott rejtőzik bennünk az a további 60 százalék! Ez a mesterséges szabályozó hatása! Ha már tudjuk mi az igazság, hogy a teljesítmény csak a fájdalomtűrő képesség megnöveléséről szól, és hogy figyelmen kívül kell hagynunk az identitásunkat és minden önkorlátozó történetünket, akkor elérhetjük azt a további 60 százalékot, majd akár az újabb 20-at és így tovább, anélkül, hogy feladnánk. Ez a 40 százalékos szabály, és azért lehet ilyen hatásos, mert ha tartjuk magunkat hozzá, felszabadíthatjuk az elménket, így a a teljesítmény és a kiválóság új szintjére léphetünk a sportban vagy az életünk egyéb területein, miközben a jutalmak is sokkal jelentősebbek lesznek, mint a puszta anyagi siker.
A „jár nekem” érzése olyan kolonc, amelytől meg kell szabadulni. Ne arra koncentrálj, hogy szerinted mi minden járna neked! Sokkal inkább arra, hogy mit szeretnél kiérdemelni!
Természetesen nem lehet mindenre felkészülni, ám ha a megfelelő időben látsz neki a stratégia vizualizálásának, akkor felkészülten várhatod a megmérettetést.
Ha felidézzük, mi mindenen mentünk keresztül, és ez miként erősítette meg hozzáállásunkat, akkor kitörhetünk a negatív spirálból, és kicselezhetjük azokat a halvány, egy másodpercnyi villanásokat, amikor meg akarunk hátrálni, és így képesek leszünk legyőzni az akadályokat.
Az életben minden fejben dől el! Valahányszor magukkal ragadnak minket az élet kisebb-nagyobb drámái, megfeledkezünk arról, hogy bármilyen súlyos a fájdalom, bármilyen gyötrelmes is a kín, minden rossznak vége szakad egyszer. Abban a pillanatban elfelejtjük, amint másoknak adjuk át az érzelmeink és tetteink feletti irányítást, ami könnyen bekövetkezhet, ha a fájdalom a tetőfokára hág.
A világon mindenki a boldogságot hajszolja – és van is egy biztos mód, amellyel megtalálhatjuk: ellenőrizzük a gondolatainkat.
Nos, itt van: az emberi természet működés közben – a bűnös mindenkit hibáztat, csak önmagát nem.
Minden, ami egyezik személyes vágyainkkal, igaznak tűnik. Ami nem, attól dührohamot kapunk.
Ismersz-e valakit, akit meg szeretnél változtatni, irányítani és tökéletesíteni? Igen? Nagyszerű. Magam is ajánlom. De talán kezdd önmagaddal! Pusztán önző szempontból ez sokkal hasznosabb, mint mások tökéletesítésére törekedned – igen, és sokkal veszélytelenebb…
Nem azok vagyunk, akinek hisszük magunkat, de amit hiszünk, olyanok vagyunk.