Néha rossz dolgok is történnek, de nem kell, hogy ezek határozzanak meg minket. Az számít, mit teszünk ezután.
(1.évad 5.rész)
Ma már azt gondolom, hogy a felesleges felhalmozás fenntarthatatlan. Ha ezt megértjük, meg kellene próbálnunk eszerint is élnünk. Ha kinézel az ablakon, látsz itt egy kismotort, amivel jöttem. Ez egy több mint húszéves járgány. Ha a régi paradigma szerint élnék, már rég lecseréltem volna, és nem azért nem tettem, mert boomer hóbort, hogy ragaszkodom a régi dolgaimhoz, vagy mert nincs pénzem újra. Hanem azért, mert még mindig teljesen megfelel arra, amire használom. Sem ez, sem az autó, sem más tárgyi dolog nem jelent számomra státuszszimbólumot, amin keresztül ki kellene fejeznem az egyéniségemet. Ebben is igyekszem magam hozzászoktatni egy tudatosabb gondolkodáshoz, mert tényleg nem kell mindenből a legújabb, a legcsilivilibb. Egy picit belátóbban is lehet élni.
Valami dráma mindig lesz, ez ellen nem tehetsz. Csak az ellen, hogyan kezeld.
(Daniel LaRusso)
Az ember tökéletes békében élhet magával, ha hű marad ahhoz, amit szeret.
Sötétben kesergő felhőim elfelejtik, hogy maguk takarják el a napot.
Nem mindig vagyunk felelősek a történtekért, de mindig felelősek vagyunk azért, ahogy reagálunk rájuk.
Belül kell változnunk ahhoz, hogy tartósan megmaradhasson valami „nálunk nagyobb” az életünkben. Belül kell először nagyobbá válnunk. Belül kell készen állnunk arra, hogy be tudjuk fogadni a változást, amit áhítunk.
Az életnek csak tíz százaléka az, ami történik veled, és kilencven százalék az, ahogyan reagálsz rá.
Véleményem szerint arra a kérdésre, hogy hol lakik a boldogság, az egyetlen helyes válasz az lehet, hogy kizárólag bennünk. Hiszen, ha nem értékeled azt, aki vagy, és azt, amid van pillanatnyilag, akkor jó, ha tudod, hogy ezen nem fog változtatni sem egy kacsalábon forgó palota, sem egy luxusautó, sem más.
Ahhoz, hogy a világ megváltozzon, előbb a magaddal való kapcsolatodnak kell megváltoznia.
A tagadás olyan, mintha leragasztanánk az üres üzemanyagtankot jelző mutatót egy smile-val.
Ne aggódjunk a jövő miatt! Akkor menjünk át a hídon, amikor odaértünk hozzá.
Az életünk egyfolytában vagy egyre jobbá válik, vagy ellenkezőleg, egyre rosszabb irányt vesz. Ott kezdődik a hanyatlás, ahol a fejlődés véget ér.
Az életünk csupán belső elvárásaink tükörképe.
Mindegy, mit hiszünk magunkról, előbb vagy utóbb valósággá lesz.
Ha a körülmények a kezünkre jártak volna, ugyan melyikünk nem ment volna végig bűncselekmények egész skáláján? …Ezért sohasem mondhatjuk: „ezt és ezt nem lett volna szabad megtenned”, hanem mindig csak a következőt mondhatjuk: „milyen furcsa, hogy én még nem tettem meg ezt vagy százszor!”
Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.
Valaki így szólt a kövekhez: „Legyetek emberiek”.
A kövek válaszoltak: „Még nem vagyunk elég kemények.”
Amikor a normális és az őrült viselkedés között kell választanom, mindig az őrültséget választom.
Vagyok, ahogy vagyok, elég ennyi,
Ha senki más nem vesz észre a világon, békén ülök,
És ha mindenki észrevesz, akkor is békén ülök.
