Nem vagyok szent, hacsak nem úgy tartjuk, hogy a szent olyan bűnös, aki mindig próbálkozik.
Önismeret idézetek
A legnehezebb dolog valóban az, hogy magával a lélekkel meglássuk a lelket, és nyilvánvalóan ez az értelme Apolló tanácsának, amellyel arra figyelmeztet, hogy mindenki ismerje meg önmagát. Bizonyosra veszem, hogy nem a testrészeink, termetünk, vagy külsőnk megismerésére utasít. Nem vagyunk azonosak a testtel, s amikor neked erről beszélek, nem a testedhez szólok. Tehát amikor ezt mondja: „ismerd meg magadat”, ezzel azt mondja: „ismerd meg a lelkedet ”. Mert a test olyan, mintha edény volna, a léleknek mintegy befogadó helye; amit a lelked tesz, azt teszed te.
A következő gondolatot tartsd szemed előtt: a lélek nagysága és minél magasabb csúcsra emelése – ami legjobban a fájdalom megvetésében, semmibe vételében nyilvánul meg – minden dolog közül kiemelkedően legszebb, s különösen szép akkor, ha nincs közönsége, ha nem tart igényt a tapsra, s enélkül is örömét leli saját magában. Dicséretesebbnek tartom mindazt, ami magamutogatás nélkül, közönség jelenléte nélkül történik. Nem mintha kerülni kellene a közönséget – hiszen minden nemes tett világosságra kívánkozik –, de az erénynek nincs igazabb nézőközönsége a lelkiismeretnél.
Jó dolog megkérdőjelezni a hatalmat és küzdeni ellene, csak hogy kicsit kevésbé legyenek unalmasak a dolgok, de mindig visszatérek ahhoz a következtetéshez, hogy az embert nem lehet megváltani, és hogy a szavakat nem feltétlenül elvárt jelentésükkel is lehet leíró jelleggel használni egy-egy művészi mondatban.
Szeretek gúnyt űzni azokból a zenészekből, akikről úgy érzem, hogy plagizálnak, vagy megsértik a zenét mint művészetet, azzal, hogy kizsákmányolják műveik szégyellnivalóan szánalmas verzióit. Szeretek verset írni. Szeretem figyelmen kívül hagyni mások költészetét. Szeretem a bakelitet. Szeretem a természetet és az állatokat. Szeretek úszni. Szeretek a barátaimmal lenni. Szeretek egyedül lenni. Szeretem, ha bűntudatom van, amiért amerikai fehér férfi vagyok. Szeretek aludni. Szeretem teletömni a számat magokkal és csak úgy kiköpködni őket, miközben sétálok. Szeretem, ha az emberek boldognak és felsőbbrendűnek érzik magukat a megjelenésem láttán. Szeretem azt álmodni, hogy egy nap nemzeti szolidaritás fog uralkodni a világ fiataljai között.
A valódi gyógyulás egy olyan dekondicionáló folyamat, amely segít feloldani azokat a blokkokat, narratívákat és rugalmatlanságot, amelyek megakadályoznak abban, hogy boldogok legyünk. A gyógyulás önmagunk megismerésével és szeretetével kezdődik. Amikor látjuk és érezzük, hogy mennyi mindent hordozunk, világossá válik, hogy itt az ideje elkezdeni gyakorolni az elengedést.
A gyógyulás nem az, hogy úgy teszünk, mintha semmi rosszat nem építettünk volna be magunkba. Itt megint jöhet a gyász és siratás. Meg kell gyászolni, hogy soha az életben nem fogom tudni, hogy ki lehettem volna, hogyha nem lettek volna traumáim. Viszont az vagyok, aki vagyok, és felelős vagyok azért, amit teszek, amit mondok. A csatatér bennem van, nem pedig a világban.













