Korunk a vakság és a sebesség kora, mert ezek tudják a leghatásosabban megakadályozni, hogy gondolkozni tudj a saját kríziseden. Ha valakinek fontos, hogy még a halála előtt megértsen valamit a saját életéből – nem tudom, hányan vagyunk ilyenek – , akkor megtalálhatja a kérdésére a választ bárhol, akár az én regényemben is.
Hogyha akármi szemedbe kerül, gyorsan kihalászod;
mért nem gyógyítod, ha a lelked emészti a kórság?
Félig kész is a tett, bele kell csak kezdeni: légy bölcs:
vágj neki. Mert aki csak halogatja örökkön a józan
életmódot, aképp jár, mint a paraszt, ki folyamnál
várta, mikor folyik el; de örökké hömpölyög árja.
Akárki is vagyok, már nem vagyok azonos azzal a fiúval, aki elkezdte ezt az odüsszeiát, és az az ember sem vagyok, aki három hónappal ezelőtt bejelentette, hogy az odüsszeia véget ér. Olyan vagyok, mint egy teniszütő, amelyen négyszer kicseréltem a gripet, és hétszer húroztam már át. Akkor lehet még ugyanannak az ütőnek nevezni?
Mit mondasz azokról, kik azért gyűlölik az emberi nemzetet, mert ők szerencsétlenek? Ki nem lehet szerencsétlen? Vagy ki az, ki éltében egyszer-akkor magát szerencsétlennek nem érzé? Magad vagy oka szerencsétlenségednek? Tűrd, amit okoztál. Sors hozta magával bajaidat? Mit tehet az emberiség róla, hogy így történt? Gonosz emberek miatt szenvedsz? De miért kell nehány gonosz miatt az egésznek gyűlöltetnie?
Az ember tudja, mikor kell lehajolni, mikor kell elindulni, mikor elrejtőzni, mikor tenni valamit, és mikor kell sodródni az árral. Ezt nevezem én a túlélés útjának. Nagyon sok önző döntésem volt életem során. Egy nap egyszer csak megfordultam, szembenéztem velük, és azt mondtam magamnak: önző disznó vagy, pedig nem volna muszáj annak lenned.










