Férfi és nő természete szerint minden szakmára egyaránt alkalmas; csak a nő gyengébb.
Egy jelentéktelen nő, amikor szerelmes: életében először meglátja önmagában a szépség lehetőségét.
A nő azt akarja, hogy ok nélkül, „miért” nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.
A nő a világ legerőszakosabb férfijával is azt csinálhatja, amit akar, ha nagyon okos, elég szép, és kevéssé szerelmes.
A nők olyanok, mint a versenyautók: hallatlanul érzékenyek, nagyon nehéz őket irányítani, de ha egyszer lendületbe jöttek, szinte lefékezhetetlenek.
A nő barátait elfelejti, szerelmeit soha. A férfi szerelmeit elfelejti, barátait soha.
A szerelemben a nők legtöbbre becsülik a rablót, nem haragszanak a tolvajra, de megvetik a koldust.
A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.
Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit.
A legtöbb nőnek csak azért maradt meg az erénye, mert sohasem kérték tőle.
Némelyik asszony minél jobban szereti a férjét, annál többször összezördül vele.
A jányok sokkal jobban szeretnek olyan fiút, akit frissibe ismertek meg, mint akit hosszasan látnak. Mert a jány egy perc alatt meg tud szeretni valakit, és akkor úgy viseli magát hozzá, mintha egész életükbe egymásé volnának, mert ő nem a régi életre gondol, azt ő elfelejti, hanem a jövő életre, amit vár.
Hogy a nők szeressék az embert, szeretni kell őket is szenvedélyesen.
Az életben a dolgok nem teljesen igazságosan vannak elrendezve, pláne, ha a lányokról van szó.
Nem egyes kiváló nők ragyogó tettei a legjelentősebbek, hanem inkább a nők millióinak mindennapi jelentéktelen tettei, még a legegyszerűbbeké és a legszerényebbeké is.