A gondolkodás tekintetében a férfi és a nő között meglehetősen apró a különbség, a szerelemben ellenben jelentős.
Nők idézetek
Nem vette még észre, mennyivel jobban szeretik a férfiak a buta nőket, mint a nagyszerűeket? A buta nővel nincs probléma, nincs lelki vívódás. Butaságból hű, butaságból csal meg, butaságból jó, butaságból kegyetlen, akármit csinál, butaságból teszi. Még el sem követte a hibát, és már megvan rá a diadalmas mentsége: az, hogy buta. Eleve föloldjuk összes bűnei alól.
Egy férfi sokkal szívesebben megy haza olyan házba, ahol vetetlen ágy és jókedvű asszony fogadja, mint olyanba, ahol szép rend és morcos asszony várja.
A férfiak világában az ég kék, és az eskü örökre szól. A nők világában… Még sosem volt alkalmam betekintést nyerni a nők világába, így nem tudom, ott milyen színű az ég.
Ha a nő egyetlen férfit ismer, már ismeri valamennyit; a férfi ismerheti bár az összes nőt, mégsem ért meg egyet sem.
A férfi gyakran megunja a szerelmet. A nő mindig csak a szeretőjét unja meg.
Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat – de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít – vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi.
Minden korok szerelmi költészetében a nő arra vágyik, hogy férfitest súlya nehezedjék rá. A legsúlyosabb teher tehát egyben az élet legnagyobb beteljesülésének a jelképe is. Minél nehezebb a teher, annál közelebb kerül életünk a földhöz, annál valóságosabb és igazabb. Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulatai szabadok, semmi jelentőségük nincs.













