Rendszerint éppen az, aki bajban van, látja legkevésbé világosan saját helyzetét. A kívülálló mindig bölcsebb.
Minden dolognak az a valós értéke, amivel felruházzuk.
A szilveszter este mindig csak annyi, amennyire komolyan vesszük: lehet nagy jelentőségű lépés az óévből az újba, de lehet egy egyszerű, újabb nap.
Létezik olyan tiszta gyönyörűség, ami mellett a morál obszcén.
Kellő távolságból szemlélve az életemet képes voltam jelentős változásokat előidézni magamban, és átértékelni a számomra fontos dolgokat.
A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK!
Akkó má` jobb a kocsma, me` oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.
Erős lelkek számára még a sors csapásai is lehetnek „szerencsés körülmények”.
Csodálatos dolgok vannak a világon: a vidámság, ha sokáig vizsgálgatjuk, könnyen szomorúsággá változik, s akkor isten tudja, mi minden jut eszünkbe.
Mitől vagyunk emberek? Részben az erkölcsi kódexünk miatt. De mi választ el minket a képzeletbeli robottól, aki embernek néz ki, ember módra cselekszik, mégsem ember?
Azt gondolom, hogy az élet árnyékos oldalán jártam, és az élet árnyékos oldalán járva az ember megtanulja az élet szépségeit értékelni és érezni.
Hiszem, hogy ami meghaladja az értelmünket, egyszerű tény valamilyen más dimenzióban.
Minden és mindenki másképp szép, másképp különleges, másképp egyedi. Rájöttem, hogy az én nézőpontom csak egy a nézőpontok népes birodalmában.
A boldogság megtalálása nem az életed megváltoztatása, hanem az élethez való hozzáállásod megváltoztatása.
Úgy vártam a ballagást, mint az iskolában senki. Míg a többiek szenvedtek, és sírtak az elválás gondolatától, addig én számoltam visszafelé a napokat. Ők szomorúak voltak, mert elhagyták a helyet, amit uraltak. Én boldog voltam, mert kiszabadultam a börtönből.
Minden, ami létezik, nemcsak nem elvetendő és megszólható, hanem bölcs dolog, az egyedüli okosság. Napóleonnak volt joga lemészárolni milliókat: s ez bölcs volt. De az ő gyomorrákjának is éppen annyi életjogosultsága volt, mint neki magának. S ez is bölcs volt.
Szociális hipochondriát tapasztalok: bebeszéljük magunknak, hogy rosszul élünk, holott a mostani átlag karácsonyi vacsora és a húsz évvel ezelőtti között hihetetlen különbség van. Nem az a baj, hogy a mostani gazdagabb, hanem hogy nem társul hozzá elégedettség, hála.