Ahhoz, hogy valamiben utolérhetetlen lehess, a becsvágyadnak nagyobbnak kell lennie, mint a félelmeidnek!
Nem szentírás, hogy kis embernek meg kell hátrálnia a nagy feladat előtt.
Tegyük fel, hogy ugyanolyan őrült vagy, mint én, aki képes napi öt órákat edzeni. Még akkor is marad tizenkilenc órád minden másra. Reggel egyél picit gyorsabban, ingázás közben fékezz picit kevesebbet, aludj egy picit kevesebbet, és máris megvannak a szükséges órák. Csak ne mondd nekem, hogy nincs időd edzeni, tanulni, írni, kapcsolatokat építeni. Megtenni azt, ami az álmod
megvalósulásához kell. Nyomd ki a tévét. Vágd ki a kütyüket az ablakon. Sorold az ürügyeket azoknak, akiket érdekel. És láss munkához.
Van fogalmad arról, mi mindenre elég napi egy óra? Ha regényt akarsz írni, ülj le, és írj mindennap egy órát, csak egyetlen oldalt. Az év végére lesz egy háromszázhatvanöt oldalas kéziratod. Az már kész könyv! Ha formába akarod hozni magad, égess el naponta ötszáz kalóriával többet, mint amennyit beviszel. Egy hét alatt ledobhatsz fél kilót. Az egy év alatt huszonöt kiló! Hogyan égethetsz el többet, mint amit megeszel? Használd a fölös egy órádat kerékpározásra. Heti öt napon végzett, egyórás, kényelmes tempójú biciklizéssel az év végére nagyobb távolságot teszel meg, mint ami Los Angelest és Bostont elválasztja egymástól. Átbiciklizel az egész országon!
A pihenés a kisbabáknak, feltöltődés a nyugdíjasoknak kell. Te melyik vagy? Ha valami különlegeset akarsz létrehozni, ha mersz nagyban álmodni, akkor egy időre szerintem félretehetjük a feltöltődést.
Az a szöveg, hogy „túl elfoglalt vagyok”, ordas kamu. Mind „elfoglaltak” vagyunk. Mindannyiunk napja be van táblázva feladatokkal. Mindannyiunknak kell ennünk, aludnunk, számlákat fizetnünk. Mi köze ennek ahhoz a munkához, ami ahhoz kell, hogy megvalósítsuk a céljainkat? Ha valami fontos a számunkra, fordítunk rá időt.
Néha a legmerészebb próbálkozások hozzák a legszebb gyümölcsöket és virágokat.
Talán senkit nem lepek meg, ha elárulom, hogy a Gladiátor volt a kedvenc filmem. Van benne egy jelenet, szerintem mindenki emlékszik rá, aki látta, amikor a császár lemegy az arénába, és megkéri a gladiátort, hogy vegye le a maszkját. A gladiátor engedelmeskedik, és a következőket mondja:
„Maximus Decimus Meridius vagyok […] és bosszút állok […] . Míg élek, vagy azután!.”
Én is így éreztem magam, vagy érzem magam. Ott akarok állni az egész világ előtt, és meg akarom mutatni azoknak, akik kételkedtek bennem, hogy ki is vagyok valójában. Nem tudom, ki állíthatna meg ezen az úton.
Még egy rakétamotor sem indul be az első apró szikra nélkül. Mindannyiunk életében szükség van ezekre az apró szikrákra, a kis teljesítményekre, hogy táplálni tudják a nagyokat. Gondoljunk rájuk egyfajta gyújtósként. Ha az ember máglyát akar rakni, nem azzal kezdi, hogy meggyújt egy méteres farönköt. Összegyűjt némi száraz háncsot vagy gallyacskát – egy kis halom szénát vagy száraz füvet. Ezt gyújtja meg, majd ehhez tesz hozzá kisebb-nagyobb fadarabokat, mielőtt farönkkel táplálni a tüzet. Mert az apró szikrák, amelyek lángra lobbantják a kis tüzeket, végül elég hőt termelnek ahhoz, hogy egy egész kicseszett erdőt porrá égessenek.
Nem számít, mit értünk el a sportban, az üzleti világban vagy az életben, nem szabad megelégednünk. Az élet kifejezetten dinamikus játék. Vagy egyre jobbak, vagy egyre rosszabbak leszünk. Igen, a győzelmeinket meg kell ünnepelnünk. A győzelemben rejtőzik az az erő, amely átalakít, de az ünneplést követően ismét csatasorba kell állni, új edzésterveket, új célokat kell magunk elé tűzni, hogy másnap ismét a nulláról kezdjük.
Szeretnél már végre valamilyen pozitív változást az életedben? Akkor kezdd el! Magadban keresd a forrást, az erőt, a hitet.
Képesnek kell lennünk rá, hogy bizonyos dolgokról azt mondjuk: „Meg fogom próbálni, még ha meg vagyok győződve is róla, hogy tévedés lehet.” Csak ha így élünk, tudunk valamit kezdeni az élettel.
Semmiből nem lesz semmi, és aki nem akar vetni, nem is arathat.
(Joseph Goebbels: Napló – 1933. március 8. – Kaiserhof)
Ha a munka, ami ahhoz kell, hogy maradandót alkoss valamilyen téren, nem jár fájdalommal, és nem kerül semmibe – legalább egy kis kényelmetlenségbe –, akkor sajnálattal tudatom veled, hogy nem dolgozol elég keményen. Nem áldozol fel mindent, amit lehet, hogy megvalósítsd mindazt, ami lehetnél. A fájdalom nemcsak az áldozat mércéje, de a növekedési potenciálé is.
Hatalmas dolog látni, hogy valaki egy őrült célt tűz ki maga elé, belead mindent, és eléri. Ez mintegy varázsütésre olyan lehetőségeket nyit meg előttünk, amiknek a létezéséről sem tudtunk. Bebizonyítja számunkra, mire vagyunk képesek, ha egy célra koncentrálunk, és minden erőnkkel arra törekszünk.
Nyújtsd a maximumot. Ne feledd: wenn schon, denn schon! Nem számít, hogy súlyemelésről van szó, sajtókonferenciáról vagy egy törvényjavaslatról. Teljes valóddal ott kell lenned, és mindent bele kell adnod, az összes alkalommal.
A munka megtérül. Ez a lényeg. Mindegy, mit csinálsz. Mindegy, ki vagy. Egész életemet ez az alapelv formálta.
Mekkora az álmod, beleadsz-e mindent a megvalósításába, vagy megfutamodsz az első nehézségnél? Csak ez számít.
A nagyban gondolkodás és a siker megváltoztat minket. Engem mindenesetre megváltoztatott. Függőséggé vált, mert megmutatta, hogy a korlátok igazából csak a fejemben léteznek. Felismertem, hogy valóban korlátlanok a lehetőségeink – az enyémek és a tieid egyaránt!
