Szerintem mindig lesznek olyan emberek – teljesen mindegy, hogy mit érek el -,akik azt mondják, hogy „szerencse”, hogy „pont úgy jött ki a lépés”. De én nem foglalkozom ezekkel, csinálom a saját dolgomat, és megmutatom, hogy ez nem szerencse.
Anyám volt a mentorom. Azt mondta, bármit megtehetsz, ha igazán elhatározod magad! Ha lusta vagy, akkor elbuksz. De ha tényleg elhatározod és megküzdesz érte, akkor bármit elérhetsz!
Csak a nagyok kételkednek igazán önmagukban. És a kételyeket napról napra leküzdve múlják felül önmagukat, napról napra nagyobbá válva.
A dolgokat egyedül belülről lehet átélni. Azonosulni kell velük, hogy minden lehetőségükkel, veszélyükkel magunk mögött hagyhassuk őket. Aki áthaladt az alvilágon, az megszabadult a pokoltól.
A meggazdagodás egyetlen módja a realizmus és a kíméletlen őszinteség. El kell felejtened az idealisztikus fantáziavilágot, amelyet a magazinok és a tévéműsorok nyomatnak. Nem olyan könnyű ez, mint amilyennek sugallják. Kemény világ ez, és sokan szereznek súlyos sebeket. Így hát kőkeménynek kell lenned, és vállalnod kell, hogy keményen odacsapj, ha nyerni akarsz.
Van néhány tulajdonság, amely közös, illetve közös kell, hogy legyen a diákokban, az oktatókban és a miniszterelnökökben, elvégre az államvezetés is egy szakma, még pontosabban egy szakma is. Az első és talán legfontosabb közös tulajdonság a kíváncsiság. Az a képesség, amelynek segítségével egy-egy régi problémát mindig képesek vagyunk új nézőpontból megvizsgálni. A második tulajdonság a kreativitás, mert ha már látunk egy problémát, akkor ne menjünk el mellette, kezdjünk vele valamit, keressünk rá megoldást. A harmadik fontos tulajdonság a kitartás. E nélkül egy-egy nehézség vagy kudarc után félbehagynánk az egészet, de mi, szakmunkások mindig újra és újra nekimegyünk annak a problémának, amely nem adja magát könnyen vagy olcsón. És végül a negyedik fontos képesség az együttműködés, mert egyedül, család, tanárok, barátok és kollégák nélkül senki sem tud maradandót alkotni. Kérem, tisztelt Diákok, jegyezzék meg: kíváncsiság, kreativitás, kitartás és együttműködés. Ez a siker kulcsa!
(Részlet a 16. Szakma Sztár fesztivál megnyitóján elmondott beszédéből – 2023. április 24.)
Minden felnőtt életében vannak olyan napok, amikor úgy érezzük, itt a vége. Mikor már azt sem tudjuk, miért harcolunk olyan keményen nap mint nap, amikor a valóság és a mindennapok maguk alá temetnek, és azon gondolkodunk, meddig is bírjuk még. A legfantasztikusabb az, hogy több ilyen napot is túlélünk anélkül, hogy összeroppannánk. A legszörnyűbb pedig az, hogy nem tudjuk, pontosan hány ilyen nappal vagyunk képesek megbirkózni.
Arra gondolok, anyám és apám honnan jöttek.Bennünket az utca nevelt. Olyan dolgokat csináltam, amiket álmukban sem néztek volna ki belőlem. Tudom, hogy másnak ez semmit sem jelent, de aki a csatornából jön, annak sokat jelent. Még a saját gyerekeim se tudják, ki vagyok valójában. Tudom, hogy nekik is megvannak a maguk problémái, de ők soha nem éltek patkányok és kutyák között. Nem tudják, hogyan kell szaros szennyvízben elrejtőzni, nehogy megöljék őket. Én azonban büszke vagyok rá, hogy onnan jöttem. Nincs ebben semmi dicsőség, mégis büszke vagyok rá. A gyerekeim jobban tudnak nálam írni és olvasni, de sosem tudnak felülmúlni abban, hogy mennyi nehézségen mentem keresztül. És nem is akarom, hogy felül keljen múlniuk.
Vannak napok, amikor nem könnyű Cristianónak lenni, amikor hétköznapi dolgokat szeretnék csinálni, mégsem lehet. De tudom kezelni az ilyesmit, valójában nincs okom panaszkodni semmire.
Az életben semmit sem lehet nyerni, ha nem gyűri le az ember az akadályokat, ahogy tettem.
Igyekszem mindig előre tekinteni. Tudom, hogy nem könnyű, de az életben semmi sem könnyű. Különben nem sírnánk, amikor születünk.
Az emberek roppant sokat tévelyegnek azért, mert ferde megvilágításban látják a dolgokat. Látják a sikert, melyet mások kiverekedtek és azt könnyű győzelemnek minősítik. A legvégzetesebb tévedés! A hibák gyakoriak de a siker mindig fáradságos. A sikertelenséget nyugalomban, jólétben is elérhetjük, de a sikerért mindennel kell fizetnünk, amik vagyunk és amink van.
Néha az igazságtalan bánásmód megedzi és határozottabbá teszi a jellemet. A rabszolgaság rettenetes dolog volt, de amikor a feketék Amerikában végre felszabadultak az elnyomó rendszer alól, erősebbek voltak, mint valaha. Tudták, milyen az, amikor rabszolgatartók nyomorítják meg a lelkeket. Nem engedhették, hogy ez valaha is megismétlődjön.
Az ember még csak nem is sejti, nemhogy előre tudná, mi az, ami megpróbáltatásain át fogja segíteni.
Sorsunk odakint, a kalandokkal teli, bizonytalan nagyvilágban vár minket, ahol valódi küzdelmek árán fejleszthetjük és valósíthatjuk meg önmagunkat.
Nem tudok olyan álmot mondani, amit ne értem volna el. Minden álmomat elértem, amit kitűztem. Az, hogy milyen rögös úton, nagyon izgalmas volt.
Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel,
Hadd vigye el a hangom messze a szél!
Én látom, de mégsem érem fel ésszel,
Csak hamis démonokat kergetnék!
Ez ma még fáj, a pokol vár,
De holnap nevetve mondok imát!
Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár.
Látod, mindig figyelni kell, hogy mi történik veled,
mert ha minden megbolondul, és nem veszted el a fejed,
akkor irányíthatsz mindent, pedig el sem hitted volna,
mikor visszanézel, hogy így mennyire vitted.
Hiszek benne, hogy el kell fogadnunk a bennünket érő megpróbáltatásokat, és a tőlünk telhető legjobban kell kezelnünk azokat – ez az egyetlen módja, hogy minél hamarabb túlessünk rajta. Semmi értelme hátat fordítani a problémának, siránkozni vagy gyűlölni a világot.
Ameddig véges szellemi és fizikai erőmből futja, küzdök. Soha nem leszek közömbös, kishitű vagy lemondó. […] Ha magamra maradok is itt – vállalom.