Sok fogyókúrázó páciemsemnek voltak komoly problémái. Elváltak, gondok voltak a gyerekeikkel, a szüleikkel, a családtagjaikkal vagy a barátaikkal. Vagy egészségügyi bajuk volt, esetleg betegségben elvesztették valamelyik családtagjukat. Munkanélküliek lettek vagy kilátástalan anyagi helyzetbe kerültek. De egyvalamit megtanultak: képesek voltak megbirkózni ezekkel a gondokkal anélkül, hogy az evésbe menekültek volna.
Megküzdés idézetek
Harcolok; nem tudja senki; egyesek sejtik, ez elkerülhetetlen; de senki nem tudja. Napi kötelességeimet teljesítem, egy kicsit szórakozott vagyok, ez kétségtelen, de nem nagyon. Persze mindenki harcol, de az én küzdelmem valóságosabb, mint másoké, a legtöbben mintegy alvajáróként küzdenek, ahogy álombeli kísérteteket hessegetünk, én azonban kiléptem a sorból, és valamennyi rendelkezésemre álló erőt megfontoltan és gondosan kihasználva harcolok. Miért váltam ki az amúgy lármás, ám ebből a szempontból ijesztően csendes tömegből? Miért vontam magamra a figyelmet? Miért lettem mára első számú célponttá az ellenség szemében? Nem tudom. Úgy éreztem, másfajta élet nem érdemli meg az élet nevet.
Amit nem tudsz megoldani, azt ki kell bírni.
Egyszer, tizenhárom éves koromban, az anyukámnak el kellett mennie valami partira. Azt mondta: “Lenny, légy szíves, mosogass el, és rakd el az edényeket.” Kábé éjjel háromkor felébresztett, és kiráncigált a konyhába. Az egyik szekrényajtó kábé ujjnyira nyitva volt. Ő meg rámutatott: “Csukd be az ajtót!” Nem hittem el, hogy ez a nő képes kirugdosni az ágyból az éjszaka közepén, csak emiatt! De hát, a dolgokat végig kell csinálni. Ha nem kaptam volna ezeket a leckéket, nem tartanék ma itt.
Amikor az emberek azt kérdik, mit teszek, amikor minden összeesküszik ellenem a világban, tudjátok, mit válaszolok? „Megyek tovább. Nem állok meg. Nem számít, hogy pofont kapok, odatartom a másik orcámat is. És hogy fáj? Nem azzal foglalkozom, mi történik most vagy mi történt korábban. Csak megyek tovább, előre.
A harc, a küzdelem, a háborgás, az elégedetlenség, a lázadás: megannyi forradalmasítója a tehetségnek. Ettől a vér felpezsdül; az akarat megacélosodik; az életerő megduzzad. Az ember érzi magát. Elibe toppan a sorsának és bírkózik vele. Az akadályt legyőzi. Csak elpuhulni, elernyedni nem szabad. Mert a gyenge elbukik. Minden sikernek ára van. Egyszer a szívünk vére, máskor a belőlünk fakadó könnytenger.














