A végsőkig ellen fogok állni a szervezett zsarnokságnak.
Mily nagyszerü: látni a célt magát,
s el is érni, ha kell, tüzön-vizen át.
Nem a fegyverek hiánya, az akarathiány tesz bennünket ma is minden komoly ellenállásra képtelenné. Ez a hiány ma áthatja egész népünket, megakadályoz minden kockázatos elhatározást, mintha a test nagysága nem éppen a merészségben gyökereznék.
Minden bajjal úgy van az ember, hogy nem tudja mindvégig komolyan venni.
Nincs élettervem, életfilozófiám – akár bölcsek vagyunk, akár bolondok, meg kell birkóznunk az élettel.
A gondokat mi idézzük saját fejünkre, hogy próbára tegyük az erőinket… ha nem lennének ezek a gondok, akkor más, ugyanennyire embert próbáló kihívással kellene szembenéznünk.
Alkalmazkodj, és a végén szemrebbenés nélkül vedd el, ami a tiéd. Ami jár neked, amiért megdolgoztál. De csakis utána.
A biztos rosszat is könnyebb egy idő után elviselni, mint a felőrlő bizonytalanságot.
Nem szentírás, hogy kis embernek meg kell hátrálnia a nagy feladat előtt.
Az első kihívás önmagad legyőzése: ha ezen túl vagy, akkor képes leszel mások felett is győzelmet aratni. Totális győzelem lesz ez: a szív és a lélek diadala.
Az igazi kihívás sosem ér véget, minden apró mozzanatban keresni kell. A kihívás arra késztet, hogy állandó párbeszédben legyek önmagammal.
Jaj, mily sekély a mélység
és mily mély a sekélység
és mily tömör a hígság
és mily komor a vígság.
Tudjuk mi rég, mily könnyű
mit mondanak nehéznek,
és mily nehéz a könnyű,
mit a medvék lenéznek.
A krumplit, ha meg akarom enni, héja is van. Ez vele jár. Ugyanígy ha az ember bármit fölvállal, nem csak sikerélmény éri, nem csak pozitív dolgok.
A kudarcot nem úgy kell megélni, mint valami szörnyűséget, hanem mint az élet velejáróját. Miért ne lenne sáros a cipő, ha úton járok?
Ha egy pici dolgot megpöckölsz, az le tud rombolni mindent. Egy csikktől le tud égni az erdő. És bár a föld felperzselődése egyfelől pusztulás, magában hordozza az újrakezdés lehetőségét is, hiszen utána újult erővel sarjad újra az élet.
A kultúra fennmaradása a jobb és erősebb egyed győzelme szükségességének és jogosultságának megdönthetetlen természeti törvényétől függ. Aki tehát élni akar, küzdjön, és aki az örök küzdelem e világában nem akar küzdeni, az nem érdemli meg az életet. Bármily kegyetlennek tűnjön is ez a törvény, tény az, hogy megdönthetetlen!
Csak az tudja elhordozni akár a kicsi, akár a nagy terheket, aki alázatos.
Nézz szembe a félelemmel, és nem zavarja tovább az életedet.
Senki sem születik erősnek. Csak később válik azzá, miután elhatározta, hogy nem adja fel, és a kijelölt úton, bármilyen nehézségek vagy fájdalmak árán, de végig is halad. Veszteség mindenkit ér, ahogy bánat és öröm is egyformán. A kérdés az ,hogy mihez kezdünk vele. Mert ha hagyjuk, hogy a rossz megbénítson, a jó pedig magától értetődővé váljon, megakadályozzuk magunkat, hogy bármit is tehessünk ellene, vagy éppen érte.