Ha attól félsz, hogy nem fogsz túljutni egy adott ponton, a hangulatod elég rosszá válik. Egy bizonyos szempontból szerencsések vagyunk, hogy még mindig élünk és túljutottunk azon a ponton.
Nem vagyok janicsár, aki mindig a küzdelmet keresi, de sajnos vannak olyan helyzetek a munkámban és a privát életemben, amelyekben a sarkamra kell állni.
Mindent, amihez hozzáfogott, száztíz százalékkal csinálta.
– mondta a háromszoros olimpiai bajnok Benedek Tiborról
Csak a rideg valóság határozhatja meg a célhoz vezető utat. Számolni kell az út nehézségével is, mert ha nem akarjuk járni a göröngyös utakat, ez nem egyszer a cél feladását jelenti; el kell tehát döntenünk, hogy akarjuk-e ezt, vagy sem?
Ha egy világnézetért folytatott harc vezérei nem a legnagyobb áldozatra kész hősök közül kerülnek ki, akkor rövid idő múlva halálra szánt harcosok sem fognak jelentkezni. Aki saját kis pecsenyéjét akarja sütögetni, nem sokat tartogathat a köz számára.
Minden világnézetnek csak akkor lehet kilátása a győzelemre, hogyha az új tanok képviseletét és terjesztését széles tömegek vállalják és készek azokért harcolni is.
A szükség istennője karjaiba vett, és gyakran összeroppanással fenyegetett, de a sors csapásai között akaratom csak erősödött, ellenállásom nagyobb lett, míg végre akaratom került ki győztesen a küzdelemből.
Ha cselekszel és győzöl, az csodálatos! Ha cselekszel és veszítesz, az fájdalmas – de ez még nem kudarc. A kudarc az, ha nem teszel semmit!
A sikerhez nem vezet kipárnázott út, nem vár rózsakert a harctéren.
Ha mi megtesszük a magunk részét, akkor Isten megteszi a többit. Ha megjelensz a csatamezőn, Isten meg tudja adni a győzelmet. De ha eleve feladod, akkor ugyan mit tudna még tenni érted?
Valósággal élvezem a kihívást, amikor vissza kell kapaszkodnom a csúcsra. Hisz épp a küzdelemtől olyan édes a siker – ha eléred.
Az embernek muszáj szembenéznie az életben adódó problémáival, és kísérletet kell tennie megoldani azokat.
A magam részéről meg fogom tenni, amit meg kell tennem. Hogy ez mire lesz elég, hányan követnek… majd meglátjuk.
Az ismeretlen tényezőket lehetetlen előre látni, ám ha mindvégig odafigyelünk az esemény előtt, tíz helyett valószínűleg csupán eggyel vagy kettővel kell megküzdenünk.
Mindannyian ugyanazt a csatát vívjuk. Mindannyian a kényelem és a teljesítmény között ingadozunk. Vívódunk, hogy megelégedjünk-e a középszerűséggel, vagy hogy vállaljuk-e a szenvedést azért, hogy minden átkozott percben a legjobbat hozzuk ki önmagunkból.
Szeretném, ha az emberek látnák, hogy egyszer fenn, egyszer lenn, de nem szabad feladni, támaszkodni kell a szeretteinkre és élvezni kell az utat is, nem csak a célt.