Színezd újra, színezd újra!
Az életed, ha megfakulna,
s ha az égbolt beborulna,
ne menekülj, csak színezd újra!
Megküzdés idézetek
A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled született. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt.
A mai világban vagy meghunyászkodsz, vagy visszaütsz.
Sok baj ért már, csoda, hogy úgy ahogy ember maradtam,
Itt élnek a démonok, már a pokol megtelt alattam!
Volt, hogy azt éreztem, nem bírom tovább csinálni,
Piáltam, ágyról ágyra jártam, mint egy nomád királyfi..
Sosem volt elég semmi, mindig többet akartam,
Sokszor széthullott a lelkem, de mindig összekapartam!
Isten kísért utamon, de néha megbotlottam,
Sokszor kezdtem a nulláról, mert volt, mit elrontottam,
Hálás vagyok, hogy egészséges lettem,
Én akiket szerettem, azokért mindent megtettem.
Az a fontos, hogy az ember ki akar-e kecmeregni abból a gödörből, amibe került. És aki ki akar kapaszkodni, az meghosszabbítja a saját életét. Egy gondolkodó ember az élete során gyakran jut olyan örvénybe, amiből ki kell jönnie, ha élni akar.
Ha észnél van az ember, egy-egy mostoha helyzetből is megerősödve lehet kikerülni.
A berekben nincs protekció, és a tél nem ismer pótvizsgát. Itt állandóan tudni kell az egész anyagot, mindennap felelni, súgni nem lehet, és egyetlen rossz felelet az élet bukását jelenti.
A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.
Én mindenért megküzdöttem, az álmaimért pedig keményen megdolgoztam.
Mindenki csak saját magát üti meg, ha elesik, és az elesés és a felkelés is senki másra nem tartozik ezen a világon.
Nem az az út fontos, ami még előttem áll, hanem az az út a fontos, amin végigmentem.
Nem szabad feladni semmit az utolsó pillanatig, és még akkor se. Mindenért végig az életünkön meg kell dolgozni és meg kell küzdeni. És akkor biztos lesz örömünk is.
Néha azzal is nehéz megküzdeni, ha álmaid valóra válnak.
Voltak nehéz élethelyzetek, anyagi gondjaim, konfliktusok munkatársakkal, értek csalódások, de utána egyszer csak mindig kisütött a nap. Mindig jól éreztem magam a bőrömben.
Egyikünknek sincs más lehetősége, mint kifáradni vagy eltunyulni. Én a kifáradást választom.
Az apám mindig a jóra tanított, és ezért mindig hálás leszek neki. Meg tudom becsülni mindazt, amim van, az erőfeszítéseiket azért, hogy igazi otthonunk legyen, hiszen mi is egy egyszerű család vagyunk. Mindkét szülőm dolgozott, és a bérükből jókora részt az én gokartozásomra költötték, mindennek visszafizetésére jóformán az egyetlen út az volt, hogy megnyertem a versenyeket. Látni az apám arcát a győzelmeim után volt a legjobb elismerés, amit adhatott nekem.
Forradalom volt ez is. Egy új korszaknak, a megpróbáltatás új korszakának forradalma. A munka, a bizalom, az újrakezdés forradalma. A megcsalt, de a háború kapujából visszafordult ember forradalma. Sőt, forradalma a rokkant falunak, amely mélységbe taszítva is élni akart. És egy népnek a forradalma, amely a háború kialudt tűzhelyén felemelte komor fejét.
Állj ki amellett amiben hiszel, még akkor is, ha egyedül maradsz.