Nálunk az elmúlt 10 évben olyan leállás nem volt, amit ne terveztünk volna előre, szemben a Facebookkal. Erre én büszke vagyok.
Én magyar vagyok, magyarnak születtem, nekem semmi bajom nincs az országgal, az aktuális politikai berendezkedéssel. Mindenkinek meg lehet a véleménye, hogy ezzel egyetért-e, vagy nem, össze lehet rakni pro és kontra érveket, hogy ez jó-e az országnak, vagy nem, de mi dolgozunk, csináljuk a dolgunkat, az adónkkal, a munkánkkal hozzáadott értéket termelünk. Én ezt tudom tenni Magyarországért.
Azt gondolom, hogy a gazdag emberek felelőssége, hogy a pénzüket ne a bankban vagy a párna alatt tartsák. Sokan szidják azokat, akik jachtokat tartanak, meg magánrepülőgépeket, nekem nincs egyik se – még. De ki veszi meg a jachtot, ha nem ők? Ki repüljön első osztályon, ha nem ők? Ezz el a pénzz el vissza is adnak a gazdaságnak. A legfontosabb, hogy felelősségteljesen elköltsék a pénzüket, ezért szoktam azt mondani, hogy büszke vagyok rá, hogy a mi bankszámlánkon általában nincs pénz, vagy csak nagyon kevés, mert igyekszünk elkölteni új vállalkozásokra vagy karitatív célokra.
Mindenkit megváltoztat a pénz valamennyire, én sem mondom, hogy engem nem. Szeretek minőségi ruhákban, jó cipőkben járni, nem véletlen, hogy csináltunk egy luxusáruházat. Ez mindig is érdekelt, szeretem a jó autókat is, de nem vagyok gyűjtő, csak szeretem a szépet, a minőséget, a harmóniát. Nem hiszem, hogy elrugaszkodtam volna a valóságtól.
Amekkora vagyona van az embernek, akkora kihívás is jár vele. A vagyon nem segíti a boldogságot egy bizonyos szint után. A vagyon addig segít, amíg megteremti az ember, hogy biztosan van hol laknia, el tudja tartani magát, és a gyerekeit tudja iskoláztatni, szépen felnevelni. Nálam a boldogság az volt, hogy a gyerekeim bárhova járhatnak iskolába a világon. Ehhez kell bizonyos anyagi háttér, nyilván egy átlagos magyar háttér ehhez kevés lenne, ez tehát nálam egy boldogsági faktor, de ennyi.
A politika olyan komoly tudomány vagy művészet, vagy a kettő egyvelege, amelyben nem szabad gyors véleményt alkotni. Nem foglalkoztam vele, nem is tanultam, nem is érdekelt soha, amennyit beszélgettem politikusokkal akár itthon, akár külföldön, arra jutottam, hogy ez egy másik műfaj. Amint ezt megértettem, még inkább távolodik az a gondolat, hogy ez egyáltalán érdekelhet-e. Egyszerűen egy teljesen más világ. A politikai karrier építése és fenntartása valójában komoly, kemény munka, és valljuk be, nem kevés színészi, előadói képességet is igényel.