1966. okt. 23. - 2026. máj. 1.
olasz autóversenyző, a CART-széria kétszeres bajnoka. Parasportolóként háromszoros paralimpiai bajnok
Alex Zanardi idézetei a kitartásról, a küzdeni akarásról és az élet iránti rendíthetetlen szeretetről szólnak. Gondolatai arra inspirálnak, hogy a legnehezebb helyzetekből is erőt merítsünk, és soha ne adjuk fel a céljainkat.
Az életemben olyan nehézségek jöttek szembe, amelyek megtanítottak arra, hogy mindenben meglássam a jót. Mert mindennek meg lehet találni a pozitív oldalát. Ez a fajta hozzáállás volt az, amely a történtek után újabb nagy lehetőségekhez vezetett: amikor elvesztettem mindkét lábamat, fogalmam sem volt arról, hogy mi tévő leszek, de azt tudtam, hogy meg kell találnom a helyzet pozitív oldalát. És meg is találtam. Úgy hiszem, ez a fajta gondolkodásmód minden élethelyzetben megállja a helyét.
Csapaton belül általában óriási csata megy a társak között, de fontos, hogy tisztán kell küzdeni. Valakinek nem az számít, hogy a legjobbját nyújtsa, hanem az, hogy csúnyán mondva „kinyírja” a csapattársát.
Michael Schumacher messze a legnagyobb volt a maga idejében, de talán nem lett volna képes ugyanilyen teljesítményre korábban, amikor sokkal nagyobb kockázattal járt beülni egy Forma-1-es autóba.
Szükségünk van egymásra. Mert semmik vagyunk, ha nincs kivel megosztanunk az érzéseinket.
Életemben volt pár megpróbáltatásom, amelyeket le kellett küzdenem, nem azt jelenti, hogy ezeket a harcokat élveztem is. Jobban örültem volna, ha eleve meg sem kell vívnom őket. Ugyanakkor, ha szembekerülsz egy kihívással és sikerül leküzdened, új eszköztárakkal bővülsz, amelyek egy hasonló helyzetben ugyanúgy segítséget adnak. Életünk során folyamatosan jönnek szembe újabb és újabb kihívások, amelyeken minden korábbinál erősebben lendülünk túl.
Nagyon kevés maradt meg bennem a balesetből. Később tudtam csak meg, hogy Alex Taglianival ütköztem össze a pitből kifelé jövet. Az erőhatások óriásiak voltak és az emberek sikítottak. Az első emlékem egy héttel későbbre tehető. Hallottam, hogy a feleségem, Daniela szólongat. Hatalmas fájdalmaim voltak, nem tudtam elfordítani a fejem, mivel rengeteg vezetékre, elektromos eszközre voltam kötve. Több telemetriám volt, mint egy F1-es autónak! Ekkor Daniela elmondta, hogy mindkét lábamat elvesztettem. Hiszik, vagy sem, az akkor is egy jó nap volt! Életben voltam. A baleset előtt ha láttam valakit lábak nélkül, azt mondtam: inkább a halál, mint hogy én így éljek. Amikor viszont megtudtam, hogy már nekem sincsenek, hirtelen arra gondoltam, ennél nagyobb problémám sose legyen.
– nyilatkozta Zanardi 2007-ben a The Guardiannak.
