Létünknek van egy olyan csodálatos időszaka, amikor a lélek kinyílik. Ez a szerelem.
A legnagyobb kincs a lélek bölcsessége. Csak éppen nagyon sokba kerül.
Ne csukd be a lelked ajtaját! (…) Az öröm is vendég. Ha elreteszelve találja az ajtót, szaladhatsz utána.
A nő szépsége nem az arcápolásból ered, hanem a lelkéből tükröződik: abból a törődésből, amit szerető szívvel ad, és abból a szenvedélyből, amit mutat.
Sohasem tudhatjuk, hogy a kedély nyugalma morális erejéből fakadt-e, ha nem győződtünk meg róla, hogy nem érzéktelenségből fakadt. Nem nagy mesterség olyan érzéseken úrrá lenni, melyek csak a lélek felszínét súrolják könnyedén és futólagosan; de az egész érzéki természetet felkorbácsoló viharban megtartani kedélyünk szabadságát, ehhez olyan ellenálló képesség kell, mely minden természeti hatalomnak végtelenül fölötte áll.
A medikusokat arra tanítják, hogy a testtel foglalkozzanak, ahogy az autószerelőknek a kocsik javításáról kell mindenfélét megtanulniuk. Az orvosok azzal a nyilvánvaló céllal közelítenek hozzánk, hogy segítsenek nekünk, de közben elfelejtik, hogy mi emberek, s nem csupán testek vagyunk. Tudatunk és érzelmünk is van! A legfontosabb azonban, hogy alapvetően lelkek vagyunk! A lelket pedig nem lehet mikroszkóppal megvizsgálni vagy megoperálni!
Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról, mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka.
Ha nem ismerjük fel a lélek belső útját, eltévedünk, és csak részben vagyunk azok, akiknek lennünk kellene.
A lélek, aki ismeri önmagát, a legnagyobb kegyelemnek tartja a szenvedést.
Egy kicsit azokhoz a törzsi emberekhez tudom hasonlítani magam, akik nem akarják, hogy lefényképezzék őket, mert akkor elrabolják a lelküket.
Egész életünk azon fordul meg, vajon megismerjük, halhatatlan vagy halandó-e a lelkünk. Kétségtelen, hogy aszerint, vajon halandó a lélek, vagy halhatatlan, tökéletesen különbözőnek kell lennie az erkölcsnek is.
Ha gyakran társalogsz csendben a lelkeddel, egy idő után érezni fogod, hogy beszélgetőtársad szentséges partnereddé válik.
Eszes lény az ember, tehát mérlegel: tegye, ne tegye. S közben kuncog benne a lélek: „Csak töprengj, okoskodj – dönteni úgyis én fogok, sőt már döntöttem is, ha te még nem is értesültél róla.”
A lélek akkor öregszik, ha már csak a földön járnak a vágyai, szárnytalanul.
Az egyedüllét még nem magány. Inkább a lélek diétája a társasélet nehéz lakomái közt.
A tisztességes ember párnája a lelki béke, és nem számít, ki van az ágyunkban éjjel, önmagunkkal alszunk.
