Nem számít, mekkorát szólt az előző filmed, ha ez a mostani nem szól még nagyobbat, az azt jelenti, hogy véged, költöztetőautók jelennek meg a birtokod előtt, és az új tulaj dobozain az a felirat áll, hogy ROBERT DOWNEY JR.
Személyes és szakmai kudarcaim megtanítottak egy kemény, általános érvényű igazságra: semmi nem tart örökké. Minden véget ér egyszer – nem számít, milyen milyen forró a nyár, a tél elkerülhetetlen.
Apám mindig azt mondta, hogy a győzelmet sem könnyű olykor elviselni, de a kudarcot még gyötrelmesebb. Viszont mindkettőre igaz, hogy elegánsnak, és higgadtnak kötelező maradnia egy INTELLIGENS embernek, bármelyikről is legyen szó.
A siker nem más, mint a sikerelvek naponkénti következetes alkalmazása, míg a kudarc,egyszerűen néhány tévedés naponta ismételt elkövetése. A helyesen alkalmazott sikerelvek és téves döntések halmazatának eredményeként leszünk gazdagok, vagy szegények.
Az önbizalomhiány a legprecízebb varázslatot is kudarcra ítéli.
Nem a visszaesés az igazi kudarc, hanem az, ha valaki ennek nyomán elkönyveli magáról, hogy ő menthetetlen, reménytelen.
A kudarc, a nehézség nem azonos a vereséggel. A vereség elmeállapot. Csak akkor vesztettél, ha elismered a vereségedet, és a vesztes reménytelen gondolkodását teszed magadévá. Tanulj a hibáidból, és tekints úgy a csapásokra, mint tanulópénzre. Nagyon egészséges dolog konstruktív önkritikát gyakorolni. Segít abban, hogy jobb emberré válj. Sose fogadd el a vereséget. Sose vidd túlzásba önmagad kritikáját. Sose hagyd, hogy egy kudarc oly mértékben letörjön, hogy negatív, önmagadat lekicsinylő következtetésekre juss.
Nem az a lényeg, milyen mélyre zuhansz, hanem az, hogy milyen magasra tudsz utána felemelkedni.
A kudarc a tanítónk legyen, ne a temetkezési vállalkozónk… a kudarc késlekedés, nem pedig vereség… ideiglenes kerülőút, nem pedig zsákutca.
A Twin Peaks átütő sikere semmit sem jelentett nekem. Mindig azt szoktam mondani, hogy nem feltétlenül baj a kudarc, mert onnan csak felfelé lehet jönni, úgyhogy a kudarc tulajdonképpen szabadságot ad. Az viszont előfordulhat, hogy a siker betesz az embernek, mert akkor aggódni kezd, hogy elbukik, mert az ember nem maradhat örökké ugyanazon a helyen. Ez így van, és kész. Hálásnak kell lenni a sikerekért, mert ilyenkor az embereknek tényleg nagyon tetszik, amit csináltál, de igazából az egész a munkáról, a művekről szól.
Ha azt teszed, amiben hiszel, és kudarcot vallasz, az egy dolog, még békében élhetsz önmagaddal. De ha nem a hited szerint cselekedtél, az olyan, mintha kétszer is meghaltál volna.
Meg kell találnod az egyensúlyt siker és kudarc között. A siker ugyanúgy megölhet, mint a kudarc.
A negatív környezet már önmagában is elég, hogy egy embert kudarcra kárhoztasson.
Ahhoz, hogy sikeres légy, előbb meg kell tanulnod kudarcot vallani.
Nálunk nagy hagyománya van a kudarcoknak. Irodalmunk egyik legfontosabb, immár évszázados funkciója a kudarcfeldolgozás. Nem hiszem, hogy a kultúránk önsanyargató volna, de hogy sokkal inkább kudarcainknak, mint sikereink körül forog, az kétségtelen. Már-már azt mondhatná az ember, hogy nálunk nem a siker a siker, hanem a szépen, nemesen elviselt kudarc.
Nem dédelgettem magamban sokáig a rosszat, mert hamar beláttam, hogy az semmiben sem segít. Megtanítottak továbblépni. Megértettem, hogy a bukás nem a siker ellentéte, hanem a része. Mégpedig az elengedhetetlen része, még akkor is, ha először elviselhetetlen fájdalmat okoz.
A bukásokat hasznosnak tartom, mert minden elbukott tőke tanulópénz. Mivel nincs tökéletes ember a földön, olyan sem létezik, aki életében sohasem vesztett volna valamin.
A kudarcot nem úgy kell megélni, mint valami szörnyűséget, hanem mint az élet velejáróját. Miért ne lenne sáros a cipő, ha úton járok?
Egy kudarc, bár nem jó érzés a feldolgozása, mégis gazdagítja az ember személyiségét egy hatalmas tapasztalattal.