Ne emlékezz rám
holnap, gondolj rám kicsit
ma, ha kérhetem.
Szeretve, szerettetve:
így vagy életem kedve.
Nyugalmam jóban rosszban
nyugodjék te karodban.
Hirdesse minden, mennyire szeretlek;
föld, ég, virág, amire lépsz: a fű!
Egy pillanatra sem szabad feledned,
mert ez az érzés örökéletű.
Jóban csalódva, űzve rosszban,
szeretlek mindeneknél jobban.
Sorsod, szűkmarkú sorsom jussa,
áldassék, mert enyémmel futja.
A drog semmi ahhoz a függőséghez képest, amit irántad érzek.
Valami szépet egy tán-senkinek,
Szerelmeset, jót üzenni szeretnék,
Csak hálából, mert Érted vagyok kedves,
Csalárdul is hű, csókhoz, szerelemhez.
Esős július havában
Némán, mint az éj az árnyban,
Halkan, mint az árny az éjben,
úgy jössz lopva, észrevétlen.
Az éjben, mikor az esőverte falevelek sírnak a szélben, az én suttogásom hallod az ágyon, és a nyitott ablakon át a villám fényében az én kacagásom villan be hozzád.
Bár bilinccsé font szívemmel
Tarthatnálak, hogy ne menj el,
S avval téged, amíg élek,
Önmagamhoz köthetnélek!
Téged szeretlek,
Hogy Te szeretsz, nem is olyan fontos:
Két ember s mind a kettő bolondos.
Mi lesz velünk, majd eldönti talán
A Sors, e bölcs, gondos.
Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.
Ha durcás kis arcod
Egészen az arcomra
Fekteted, Te, én kicsi lányom:
Nem bánom:
Csak a könnyeink folyanak össze.
Én asszonyom, ugy-e, hogy így lesz?
Örök lesz a mi nagy csatázásunk
S örök a nászunk.
Egy nap csak kétszer gondolok rád – amikor egyedül vagyok, és amikor valaki mással.
Minden könyvem minden sorából a kegyed nevét olvasom ki.
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém, hogy sérthetetlen legyek. A szerelem
így idegenített el mindentől a világon.
Aztán megszerettetted a világot velem.
Szerelmes szívem, áldjon meg az úristen elébbeni jó egészséged magadásával és hosszú élettel. Nem kevés panaszom vagyon reád, édes asszonkám, hogy nekem ilyen ritkán íratsz magad felől. Ím mostan bizonyos postát küldött gubernátorunk hozzám, ki ötödnapra jött ide, s Vincen voltál, mégis nekem semmit nem írattál, én pedig ez óráig minden héten legalább két levelet, de bizony némely héten négyet is írtam és küldtem.
(Bethen Gábor levele Károlyi Zsuzsannának; Pozsonyszentgyörgy melletti tábor, 1621. augusztus 17.)
Te vagy, akit ma szeretek.
– Minden szerelmemmel szeretlek mindenem
neked adom az erdőt
benne a házacskával
minden jóval, amit csak
megépítettem, örömömben
élsz majd velem – azt akarom
légy boldog.
Egy szót se szólj. Csak nézz a napba,
míg én a fejemet lehajtom.
Két mozdulatlan kőszoborra,
így hulljon ránk a nyári alkony.
