Minden emberi kapcsolatnak lényeges része, hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást. E nélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen.
Kiszámíthatatlan, kit találok vonzónak. Teljesen véletlenszerű, magam is mindig megdöbbenek rajta.
Az élet nemcsak arra való, hogy valaki egyvalamiben legyen csak jó. Használni kell azt, amit már elértünk, hogy a segítségével új kapcsolatokat szerezzünk, és még nagyobb dolgokat érjünk el.
Jaj annak, aki becsülni nem tudja azt, akit szeret.
Jobb, ha azért gyűlölnek, ami vagy, mintha azért szeretnének, ami nem.
Te is hangszer vagy, hegedű. Nem mindegy hát, hogy milyen kéz fogja le lelked húrjait. Ki az, aki a legcsodálatosabb, szívbemarkoló dallamokat tudja elővarázsolni belőle, és ki az, aki csak erőltetett, fülsértő lármát csap vele. Mert minden hangszernek megvan a maga zenésze, és minden léleknek megvan a maga zenésze.
Nem hiszek az örök együttlét meséjében. Tíz év valakivel bőven elég. Tíz év alatt rengeteg szeretetet tudsz adni.
Számtalan módon lelhetünk társra. És ezernyi oknál fogva kötődhetünk egymáshoz. De hogy egy társulás működjön, nemcsak be kell fogadni a másikat az életünkbe, de azt is el kell fogadni, ami fontos neki.
Szerelembe esni és párkapcsolatban lenni két teljesen különböző dolog.
Ha egy vér szerinti rokonom valami sértőt mond vagy olyat tesz, amivel nem értek egyet, akkor addig foglalkozom vele, amíg meg nem fejtem a gesztusát. Soha nem szakítanám meg vele a kapcsolatot hosszabb időre.
Csak remélni tudom, hogy mindig türelemmel, figyelemmel és megbocsátással fordultok a párotok felé, még ha magatok számára éppen elviselhetetlenek is vagytok, mert felismeritek, hogy a másik mennyivel jobb, mint ti. Persze könnyű mindent odadobni és kilépni egy házasságból, sokkal egyszerűbb, mint dolgozni érte és próbálni megtalálni a módját, hogy miként hozzuk rendbe. Kedves barátaim, mindig könnyebb elmenekülni, mint ott maradni az arénában és megküzdeni.
Ha valakit, akárki legyen az, meg akarunk ismerni, fokonként, óvatosan kell hozzá közelednünk, nehogy elfogultan, tévesen ítéljünk, amit később aztán igen nehéz jóvátenni, elsimítani.
Két kéz. Amelyek alkotnak, dolgoznak, simogatnak, segítenek. A kettő együtt. De van, hogy az egyiket megfogja valaki. Valaki. És csak egy szabad kezed marad. Hihetnéd, hogy így sokkal nehezebb minden. Egy kézzel. De tudnod kell valamit: kétszer egy kéz többre képes, mint egyszer két kéz.
Van a találkozás… amit nem vársz. Ami váratlan… Vagyis… mégsem az… Mert vártad, csak talán nem az eszeddel, nem a tudatoddal, de legbelül érezted, hogy egy napon megtörténik. A találkozás… önmagaddal… egy másik emberben… Félelmetes és lenyűgöző ez a találkozás… Mert bár együtt élsz az érzéssel, lassan talán megszokottá válik, talán már nem is számítasz rá, talán már le is mondtál róla, mégis, megdöbbensz, amikor megpillantod önmagadat… a másikban.
Sehol sem lehet oly gyorsan és kellemesen bizalmas viszonyba kerülni, mint utazás közben!
Már megint olyan utakra vezetett a magam választotta pasim, amelyeken máskülönben soha nem jártam volna.
Mindannyian csomópontok vagyunk egy olyan hálózatban, amely több milliárd más csomóponttal kapcsol össze minket. Ahhoz, hogy lássuk, hogy valaki milyen hatást gyakorol a kollektív környezetére, először is a saját hálózatában a többi csomópontot kell megvizsgálnunk, pontosabban az ezek által adott reakciót az illető teljesítményére.
Csak akkor érezheted úgy, hogy becsaptak, ha elvársz valamit. Elvárások híján csalódásoktól sem kell tartanod. Minél kevesebbet vársz, annál szabadabb lehetsz, s annál kevésbé az idő rabja. Miért? Mert elfogadod azt, ami van. Az elfogadás felszabadít.
Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit „hoz ki” belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset – azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.
Csalódás idézetek, Kapcsolatok idézetek, Kihűlt szerelem idézetek