Sokféleképpen hiányozhat az embernek egy jó kapcsolat.
Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Hogy megfogja és kiértékelje azt, ami az életben szép, jó, kellemes és megnyugtató. Nem mintha nem látná meg. Meglátja, csakhogy nincs mit kezdjen vele. Nem leli meg a helyes szemszöget, ahogyan nézni kellene. Valahogy így. Mint ahogy nem tudunk örvendeni az örömnek sem, ha nincs akinek elmondjuk. Megkeseredik az öröm az ember szájában, ha sokáig ott ül és nem tud kijönni. Ugyanígy fonnyad el az élet szépsége is, ha az ember egymagában van vele. Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm.
A rosszat könnyebb elviselni egyedül, mint kettesben. De a jót egyedül hordozni lehetetlen.
A legnagyobb baj az, hogy sohasem tudjuk egymásról biztosan, ki kicsoda. Az emberek összejönnek, összetársulnak, széjjelmennek, kavarognak, és sohasem tudják biztosan, hogy ki az, aki mellettük van. Ki az? Igen, ez a legnagyobb baj, látod, a világon. Csak néha tudják meg egymásról az igazat. Néha. És csak akkor, ha már késő.
Ne higgyük, hogy elegendő, ha mi magunk átérezzük és elgondoljuk mindazokat a szép és gyöngéd dolgokat, amely társunk iránt eltölt bennünket. Feltétlenül tudtára kell adnunk, valamilyen formában neki is, különben nyugtalanná, bizonytalanná válik, érzelmileg fázni kezd mellettünk.
Ha lehetséges, soha ne zárjuk a napot „haragban” egymással. Beszéljük ki a dolgot őszintén .
Minden társaságba, minden emberi kapcsolatba azzal a meggyőződéssel lépjünk, hogy senki se kevesebb vagy több nálunk.
A feleségem beteg lett. Folyamatosan idegeskedett a munkahelyi, személyes gondjai és a gyerekkel való problémái miatt. 35 éves korában nagyon lefogyott, vékony lett és rengeteget sírt. Nem volt boldog nő. Állandóan fájt a feje, a mellkasa, a hátán becsípődtek az idegek. Éjjelente nem aludt, csak reggel valamennyit, és nagyon hamar elfáradt a nap végére. A kapcsolatunk a szakítás határára került. A szépsége egyszerűen elveszett, karikásak lettek a szemei, rejtegette az arcát és nem törődött magával. Befejezte a filmezést és visszautasított minden szerepet. Teljesen elvesztettem a reményt és gondoltam hamarosan el fogunk válni. De aztán elhatároztam, hogy cselekedni fogok. Tudtam, hogy nekem van az egyik leggyönyörűbb nőm a földön, akiért rengeteg férfi odavan, de közülük én vagyok az, aki átölelheti és aki mellett elalszik. Elkezdtem őt virágokkal, csókokkal, bókokkal elhalmozni, megleptem egy sor aprósággal. A nap minden percében örültem annak, hogy ő van. Sok ajándékot adtam neki, és érte éltem. Elismerően beszéltem róla szűk baráti körben és a nagy nyilvánosság előtt, sőt minden témám róla szót, dicsértem őt, amerre jártam. Bárhol, ahol csak jártam… Nem fogják elhinni, de teljesen kivirágzott! Gyönyörűbb lett, mint valaha. Visszaszerezte a súlyát, mert már nem volt ideges se magára, se rám, se a világra. Nem hittem, hogy képes jobban szeretni engem is, mint addig, de ezt történt. Rajongásig szeretett és akkor rájöttem egy fontos dologra! A nő visszatükrözi a pasiját!
Amint megszülettünk, másokra volt szükségünk az élethez, egyedül nem boldogultunk volna: valaki más mentett meg bennünket, aki gondoskodott rólunk, testünkről-lelkünkről egyaránt. Tehát mindannyian egy kapcsolatnak, vagyis az emberség és a kölcsönös gondoskodás szabad és felszabadító kötelékének köszönhetően élünk.
Hagyj fel azzal, hogy szakaszokban éled az életed, és értsd meg egyszer és mindenkorra, hogy minden, amit teszel, egyetlen oszthatatlan egységet alkot. Az otthoni cselekedeteid hatással vannak a munkahelyi cselekedeteidre. Ahogyan az irodában bánsz az emberekkel, hatással vannak arra, ahogyan a családoddal és a barátaiddal bánsz.
Töltsd az idődet olyan emberekkel, akik szenvedélyesen szeretik azt, amit csinálnak, és annak szentelik magukat, hogy a legjobbat hozzák ki az életükből!
Soha nem leszel képes kedvezően befolyásolni a magad szakterületét, és boldogan élni, ha negatív emberekkel lógsz együtt.
Nincs rosszabb annál, mint amikor elszalasztasz egy különleges embert, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha odalépsz hozzá. Sose feledd: a próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi.
Egy valódi férfi képes úgy szeretni, hogy miközben a kapcsolatotok szorosabbá válik, te egyre szabadabbnak érzed magad.
Vannak azok az emberi kapcsolatok, amik valójában sosem szakadnak el lélekben. Csak testben megyünk más irányba.
Matematikus agyam van, mindent abban látok, még a párkapcsolataimat is.
Lépések közelednek felénk, valaki belép az életünkbe, s mi még csak nem is sejtjük, mit rejteget az iszákjában, jót-e vagy rosszat.
A legtöbb ember zavarba jön, ha nekiszegezik a kérdést, milyen kapcsolatban van valamilyen hölggyel – különösen, ha komoly érzelmekkel viseltetik iránta. A legtöbb ember lelke mélyén van egy olyan titkos zug, ahova nem szabad idegeneknek betolakodniuk.
Hogyan tudná egy férfi egész életén keresztül úgy hordozni a titkát, hogy az őt szerető nő ne gyanítson semmit?
Nem változtathatunk meg másokat, ezért hagyjuk békén őket. Rengeteg energiát pocsékolunk el arra, hogy másokon próbálunk változtatni.