Mert nem az a nagy kérdés, hogy az embernek rossz modora van-e, vagy jó modora, az a fontos, hogy minden emberi lénnyel szemben egyforma modora legyen. Egyszóval, hogy az ember úgy viselkedjék, mint a mennyországban, ahol nincs első, második, harmadik osztály, hanem minden lélek egyforma.
Ha nem akar fifikusnak, vagy igazságtalannak tűnni, sose kérjen mástól olyasmit, amit ön nem tenne meg érte.
Tunéziában, ahol felnőttem, alig vártam, hogy apám elengedjen moziba. Bolondja voltam a filmeknek. Brandót is ott láttam először a vásznon. Aztán sok-sok évvel később Amerikában berontott hozzám a szállodai szobába. Mindent megtett, hogy elcsábítson. Ha nem lett volna olyan rámenős, már-már erőszakos, olyan fölényes, talán meg is kapott volna. Ma sem értem, hogy volt erőm elzavarni őt. Úgy csaptam be mögötte az ajtót, hogy csak úgy reccsent. De nem vagyok benne biztos, hogy ma is ugyanígy döntenék.
Delonnal igazán nagyon közel állunk egymáshoz, egészen meghitt baráti viszony van köztünk. Belmondoval mindig inkább szórakozni lehetett, rengeteget bohóckodtunk együtt. Egészen borzalmas hülyeségeket csináltunk. Egyszer egy hotelben voltunk, és Jean-Paul azt kérte tőlem, hogy mosolyogjak folyamatosan az igazgatóra. Amíg én mosolyogtam, ő elkezdte kihordani a hotel felszerelését az utcára. A végén már az ágy is kint volt, de komolyan. Mastroianni már más eset, ő sokáig komolyan szerelmes volt belém, de én nem viszonoztam az érzelmeit. Amikor ezt egyszer nyilvánosan szóvá tette egy televíziós show műsorban, Catherine Deneuve annyira megsértődött, hogy évekig nem szólt hozzám. Sebaj.
Egy kapcsolatnak a szeretet és a törődés az építőkövei, de az együtt töltött idő habarcsa nélkül és az állandóan fenyegető elválással mindez csak ingatag építmény.
Csak azt nem vettem észre, hogy neki nem az anyagi jólét a legfontosabb.
Hanem az együtt töltött idő. Az odafigyelés. A beszélgetések.
A túl szoros kapcsolatban a szorongás és a depresszió annak a következménye, hogy ha mindig egyet kell értenünk, és fizikailag is együtt kell lennünk a másikkal, akkor megszűnik az egyén autonómiája.
Annak a kapcsolatnak, mely az ember szabadsága és Isten törvénye között fönnáll, eleven székhelye a személy „szívében”, más szóval erkölcsi lelkiismeretében van.
Ha jobban belelátnál a mai párkapcsolatokba, akkor a kilencvenöt százalékukból fejvesztve menekülnél. Társfüggők, érzelmi zsarnokok és koldusok gyülekezete. Ezt irigyled tőlük? Vizsgáld meg, hogy kívül hordott önbecsülése van-e a feleknek, vagy belül hordott. Ha belül hordott, akkor valóban boldogok, hiszen nem egymástól várják a boldogságot, hanem megosztják a másikkal. A te feladatod az, hogy belül hordott önbecsülést fejlessz magadban. Attól a pillanattól kezdve nem vagy hiányállapodban.
Az a kapcsolat, amelyre mélyen belül vágysz, az érzelmileg felnőtt emberek kapcsolata, ami önszeretetből születik meg.
Figyeld meg: ha egy kapcsolatban az egyik félnek gyengült a hallása, a másik megállás nélkül beszél, beszél, beszél.
Nemrég tanultam csak meg, a neveltetésem ellenére, hogy nem a biológia határozza meg az emberi kapcsolatokat. Hanem a szeretet és az áldozathozatal. Ettől család a család.
Amint kapcsolatban éltek, elkezditek természetesnek venni egymást – ez minden szerelmi viszony halála.
Kapcsolatok idézetek, Kihűlt szerelem idézetek, Szerelem idézetek
Légy kedves mindenkihez felfelé menet, mert lehet, hogy ismét találkozol velük a lefelé vezető úton.
A spirituális bántalmazás létrejöttének veszélyét jelezhetik a következő hamis üzenetek: „Mondj le a saját akaratodról, és ha nem teszed, akkor egoista vagy!” „Isten akaratának kell megtörténnie, ezért neked le kell mondani a sajátodról!” Csakhogy ki tudhatja azt, hogy mi az Isten akarata? Gyakran mindaz, amit az „Isten akaratának” neveznek, valójában csupán a pap, a mester, a guru vagy éppen a hívő közösség akarata. Ezekben a felszólításokban ott rejtőzik a visszaélés esélye. Minden visszaélés egyfajta határátlépés, ami nem veszi tekintetbe a másik személy emberi méltóságát és önrendelkezési jogát.
A másik embert mindig csak olyan módon értjük meg, ahogyan magunkat is értjük vagy próbáljuk megérteni. Azt, amit önmagunkban nem értünk meg, a másikban sem fogjuk megérteni.