Azt mondják, ha látni akarod a jövőt, akkor nézz hátra. Azt gondoltam, ez baromság. De most már tudom: nem futhatsz el a múlt elől.
-Deckard Shaw
Halálos iramban 7. (2015)
Eldönthetetlen, hogy a múlt felől törekszel a jelenen át a jövő felé, avagy a jövőből csurogsz reménytelenül a jelenen át a múltba.
A múlton keseregni már késő, arra készülj inkább, ami majd eljő!
A fiatalokkal (is) tisztelettel kell bánni, mert ki tudja, nem szárnyalnak-e túl bennünket a jövőben.
A jövő olajágát nem lehet finggal letörni, azért fáradni kell, küzdeni, nekiugrani újra meg újra.
Ahogy a kamaszok többsége, én sem törődtem akkoriban túl sokat azzal, hogy mit hozhat majd a távoli jövő. Annyit tudtam, hogy tudós akarok lenni, vagy esetleg ügyvéd, mint az édesapám. Abban a zsenge korban még nehéz elképzelni, hogy az iskolában tanult tananyag, hogyan változik át valós élettapasztalattá, és a feleléskor adott helyes válaszok miként képezik majd a távoli karrierünk gyakorlati alappilléreit.
Arra gondoltam, milyen fontos a fiatalokat úgy nevelni, hogy tápláljuk bennük a reményt, hogy eséllyel nézhessenek szembe a jövő kihívásaival.
A képzelőerő mindennek az alapja. Ez az, ami bepillantást enged a jövőbe.
A matematika és a közgazdaságtan egyértelműen megmutatja, hogy a legkisebb döntéseink gyakorolják a legnagyobb hatást a jövőnkre nézve.
Ne törődj a múlttal, és ne gondolkozz a jövőn – az mind megoldódik magától.
A jövő legjobb prófétája a múlt.
Ha előretekintünk a jövőbe, a múlt század genderharcai gyerekjátéknak tűnnek az emberek és a mesterséges intelligencia közötti harchoz képest.
Aki folyton hátranéz, vagy a jövőtől retteg, az egyszer csak azt veszi észre, hogy elmulasztja a jelenét.
Ne feledd: a múltad nem kell, hogy megszabja a jövődet, mégis cipelni fogod azt, mint egy zsák követ a válladon.
Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy megváltoztasd a múltat, a jövő pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled.
A szókincsünknek köszönhetően tudjuk magunkat kifejezni és megértetni. A szűk szókinccsel rendelkezőknek korlátozott a jövőképük és szegényesek a jövőbeli kilátásaik.
Mindazok a tapasztalatok, amelyeket hálásan tudunk szemlélni és elfogadni, a jövő építőköveivé válhatnak. A hála kedvet ébreszt a jövőhöz.