Ha lenne egy elég erős mikroszkópunk, láthatnánk, hogy az elektronok, a kvarkok, a neutrínók és az egyéb elemi részecskék nem mások, mint a gumiszalagra emlékeztető, aprócska hurkok rezgései. Ha elég sokszor és mindig másként hozzuk rezgésbe a gumiszalagot, akkor végül az univerzumban előforduló összes ismert szubatomi részecskét létrehozzuk. Ez azt jelenti, hogy a fizika minden törvénye e húrok harmóniáira redukálható.
Michio Kaku
1947. jan. 24. -
japán származású amerikai fizikus
Manapság igen gyakori, hogy a tudósok az Einstein asztaláról lehullott morzsákat felcsipegetve nyernek Nobel-díjat.
Ha a kvantumelmélet megsérti a józan ész törvényeit, az csak azért van, mert a természet láthatólag nem sokat ad a mi józan eszünkre.
A tudományos forradalmak szinte definíció szerint meghaladják a józan észt.
Az elmúlt évszázad talán legmélyebb fizikai felismerése az volt, hogy a természet a lényegét tekintve egyszerűbb, mint bárki gondolta volna.
Az igazságot szépségéről és egyszerűségéről lehet felismerni. Ha helyesen közelít hozzá az ember, nyilvánvalóan látszik az igazsága – legalábbis ha van némi tapasztalata –, mivel rendszerint az történik, hogy többet ad, mint amit beletettünk.
Talán a Világegyetem perverz, véletlenszerű vagy szeszélyes. És mégis számunkra teljesnek, összefüggőnek és szépnek tűnik.
Ha valaki hiszi, miként én, hogy az ember a távoli jövőben még sokkal tökéletesebb lény lesz, mint ma, akkor szinte elviselhetetlen a gondolat, hogy ilyen hosszan tartó, lassú fejlődés után minden érző lény tökéletes megsemmisülésre van kárhoztatva.
Sokan az élet értelmét egyéni gyarapodás, emberi kapcsolatok vagy személyes tapasztalatok révén keresik. Számomra úgy tűnik azonban, hogy annak áldása, hogy elménk képes megsejteni a természet legvégső titkait, elegendő értelmet ad az életnek.