Az emberekben lángra gyújtható a jó, csupán attól kell óvakodnunk, nehogy alkalmuk nyíljon a rosszra.
Legyetek barátai azoknak, akiknek nincsenek barátai. Legyetek a családja azoknak, akiknek nincsen családja. Legyetek a társasága azoknak, akik kirekedtek minden közösségből.
Az éhezők tömege – gyermekek, nők, öregek, menekültek, bevándorlók és munkátlanok sokasága – emeli hozzánk jajszavát. Kérlelnek minket, és válaszban bíznak. Hogy zárhatnánk be fülünket, s hogy zárhatnánk el tőlük azt az öt kenyeret és két halat, melyet Isten helyezett a kezünkbe? Ha mindegyikünk hozzáteszi a magáét, akkor mindannyian tehetünk a szegényekért.
Mióta csináltam a Louis Vuittonnak egy sportcipőt, azóta nem engedték nekem, hogy folyamatosan kreatív dolgokat produkáljak. Voltam olyan megbeszélésen, ahol egy pasi konkrétan azt mondta nekem: Arra próbálunk rájönni, hogy hogy tudnánk téged irányítani. Ilyet mondott Nekem, egy Megbeszélésen! Miért akarnának irányítani engem? Úgy értem, én jobbá akarom tenni a világot! Minden amit akarok, az pozitív. Minden, amit akarok, az király! Miért akarná ezt bárki is kontrollálni?
A karrierem során gyakran kaptam lehetőséget másoktól, és amennyiben olyan pozícióban lennék, hogy esélyt adhatnék valakinek, megtenném.
Ha hatalmam és befolyásom lenne, azt arra használnám, hogy neveljem az embereket. Én csupán olyan járókelő vagyok, aki észreveszi, ha az autó elüt egy embert az utcán. Nem vagyok sem ügyvéd, sem orvos, mégis hívhatok megfelelő segítséget. A balesetet szenvedettet a forgalom elől félrehúzom, mentőt hívok, esetleg jogi segítséget is, de ez a legtöbb, amit tehetek. Ha a szerencsétlen vissza akar mászni a forgalomba, hogy másodszor is elüssék, talán másodszor is kihozom onnan. De ha ezért megharagszik rám és azt mondja: „Köszönöm, inkább gázoljanak csak el”, akkor ráhagyom és folytatom az utam, bár megpróbálok az ilyen embereknek is törvényes segítséget adni. A hiszékeny embereket úgy tekintem, mintha „elgázolták volna” őket. Odamegyek, felszedem õket és azt mondom nekik: „Olyan erők gázoltak el, amelyeket nem tudsz ellenőrizni. Meg akarlak tanítani, hogy megértsd azokat, és a jövõben ellenőrzésed alatt tudd tartani.” Ha erre nem tartanak igényt, akkor békén hagyom őket.
Nem szeretnék csak úgy élni bele a világba, mint a legtöbb ember. Én szeretnék hasznára és örömére lenni a körülöttem élő embereknek, akik mit sem tudnak rólam.
Lelkemben mindig a jóság fehér madara fészkelt, és Azok várnak – holnap, vagy húsz év múlva -, akik szeretetükben és boldogságukban halhatatlanok.
Ma az a divat, hogy mindenki magával foglalkozik. Tönkretettük a Földet, de remélem, még épp idejében rájövünk, hogy egymáson segíteni is jó.
Jó dolog az erő, de nem ér semmit, ha nem tudod megosztani másokkal.
Talán túl sok képregényt olvastam gyerekkoromban. Ezekben mintha folyton meg akarnák menteni a Földet. Arra késztetnek, hogy mindenképpen kíséreld meg jobbá tenni a világot, mert az ellenkezője értelmetlen.
Egyáltalán mi az a „jónak lenni”? Ki az, aki kimondhatja erről a végső szót? Ki állítja fel az irányelveket? Ki alkotja meg a szabályokat? Bizony mondom: te magad szabod meg a szabályokat. Te magad állítod fel az irányelveket, és te magad döntöd el, jól cselekedtél-e; hogy jól cselekszel-e. Te vagy az egyetlen, aki eldönti, Ki és Mi Vagy Valójában és Ki akarsz Lenni. És te vagy az egyetlen, aki megítélheti, jól cselekszel-e.
Minden ember legnemesebb öröme, ha valami olyant cselekedhetik, amelynek tisztaságában nem kételkedik. Sem a cselekedet idején, sem a cselekedet után.