Isten gondját hagyd Istenre, a karmát a karmára.
Isten féltékeny, de csak azokra, akiket az ő imádandó lényén kívül szeretünk. Isten féltékeny, de csak oly szeretetre, mely bennünket tőle eltávolít.
A Mindenható nem kívánja fűnek-fának kiadni teremtésének titkait.
Az isteni ép testben és lélekben nyilvánul csak meg.
Aki önmagában meglelte Istent, az előbb-utóbb a külvilágban is rátalál.
Ha valaki eléri az Istennel való egyesülést, mindegy, milyen ösvényen jutott el oda.
Az egész mindenség nem más, mint Isten gondolata.
Kíváncsi vagyok, hogy Isten nevet-e azon, hogy tréfásan félrevezet.
Ha Isten teremtette a világot, biztosan nem az volt a legfőbb gondja, hogy számunkra érthetővé tegye.
Engem az érdekel igazán, hogy mekkora szabadsága volt Istennek a világ megteremtésében.
A lét válna kibírhatatlanul unalmassá, ha nem próbálnánk megfejteni azokat a titkokat, amelyeket Isten elrejtett előttünk.
Jövendőnk Isten kezében van, de hogy igen fényes kilátásokat igérne, azt elhinni csakugyan optimismus kell, ámbár a jelennél jobbat nem remélnünk lehetetlen.
Az isteni gondviselésnek különös intézkedésül tekinthetém, hogy mellém e feleséget és gyermeket rendelé.
A józan ész szerint egyik ember csak úgy teremtménye Istennek, mint a másik. Egyik a másik fölött elsőbbséggel nem bír, mert az Isten csak egy embert teremtett; milyenné alkotá az elsőt, olyan a többi mind, ki tőle származott. Míg tehát valaki azt be nem bizonyítja, hogy egyiknek több szabadságot kölcsönzött Isten, mint a másiknak, addig amellett maradok, hogy az emberek egyenlő szabadsággal bírnak.
Az embereknek, akik istent használják fegyverként, le kéne vágni valamijüket.
Egyszer láttam egy megfagyott, hajléktalan nőt. Ott feküdt a járdán. Nagyon szomorú látvány volt. (…) Amikor ilyesmit látsz, mintha Isten pont rád nézne egy pillanatig, és ha figyelsz, visszanézhetsz.
Amikor azt mondom, hogy én vagyok az Isten, azt hiszed, hogy viccelek? Mert nem viccelek.