Észrevettétek már, hogy az idő a fájdalom pillanataiban oly elviselhetetlenül lassan pereg, akár egy lassított filmben, míg a boldogság percei úgy repülnek, mint egy gyorsított felvételen?
Lehet bármily kevés az időd, ha azt a Szeretet ölelésében töltötted el. Igen, az életed számlájáról fogyó időt a Szeretet pótolja.
A napot agyon kell ütni, percről percre, óráról órára, különben fáraszt és idegesít a céltalan idő.
Az idő nem magnószalag, amit oda-vissza lehet tekerni. Az idő itt van. Használd ki.
Tanuljuk meg értékelni az időnket! Ebben segíthet, ha minden óránkra úgy gondolunk, mint ami konkrét pénzértékkel rendelkezik. Így képesek leszünk becsülni, mi mindent tudunk venni az időnkön.
Az időhiány az esetek többségében az önszervezés hiányát tükrözi: azt, hogy nem tervezzük az időnket, hogy nem teszünk különbséget a fontos és nem fontos dolgok között.
Aki nem alkalmaz új megoldásokat, új bajokra számíthat, mert az idő a legnagyobb újító.
Nem csupán a földön, hanem az időben is vannak sivatagok.
Az emlék, amit – ahogy mondják – az idő megszépít. De az idő nem minden emléket képes megszépíteni. Mert vannak olyan emlékek, amelyek már abban a pillanatban felülmúlhatatlanul szépek, amikor megszületnek.
Bármennyi dolgod legyen is, mindig legyen időd, hogy csendben leülj, és elnézd, hogyan billeg a szélben a falevél.
A lassan folydogáló víz a mulandóság melankolikus érzését keltette fel a lélekben. Minden elmúlik, elmúlik nyomtalanul. Az emberek olyanok, mint a vízcseppek ebben a folyóban, s oly közel egymáshoz s mégis oly távol egymástól, névtelenül folynak-folydogálnak a mulandóság óceánjába. Ha minden oly rövid ideig tart és oly keveset ér, mi értelme van annak, hogy az emberek oly túlzott fontosságot tulajdonítanak a mindennapi élet dolgainak, s oly boldogtalanokká teszik magukat és egymást?
Azt mondják, az élet jó tanítómester, csak sajnos minden tanítványát megöli.
Én Istenem, az idő hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
Halál idézetek, Idő idézetek, Rohan az idő idézetek, Wass Albert idézetek idő
Nincs, mi örök, ne reméld! Int erre az év meg a perc, mely elviszi szép napodat.
A múltat is teremteni kell… egy korszak attól lesz múlt, hogy megírják… Valamirevaló múlt megteremtéséhez néha nagyobb erő kell, mint a jövőéhez: mindent pontosan a helyére kell tenni. A rosszul elrendezett, rosszul megírt múlt föltámad, visszajár, állandóan zavarja az embert. A megíratlan idő meg egyszerűen el se megy; ködszerűen üli meg a tájat és az elmét.
Az idő értékes, de az igazság értékesebb, mint az idő.
Hány, de hány évet kell rá feltenni, hogy legalább feltehetőleg tudjuk, mit kell tenni és hogy kell tenni!
